Hiánytalan semmi:
Ott a pillanat tündöklésében
Voltam és leszek.
Ámen.
Lassan, tűnődve
Elfelejteni, milyen volt.
Színpadot hazudj magadba, s
Éld a jelent, mi elnémult.
Nem létezik a múlt, s
Engem nem érdekel a majd.
Most élesztgetem újra a
Zajt –
Áldozati lakomákon háttérzaj a
Requiem; születésem dallama.
Titkos násztánc.
Elnyomott cigaretták perzselő sikolya.
Gyóntatófülkében a semmiért
És az egészen és hogy tegnap
Nagyon fájt.
Igazából ma is fáj.
Sóhajok visszhangja a jövőből cseng…
Élek; érzem, mert mindig szenvedek.
Gondolkodom, tehát vagyok. Sum
Ergo Deus est.
