Álomvilág

Egy olyan világot álmodtam magamnak,

Ahol a bánatnak van helye,

De nincs helye a haragnak.

Ahol nincs bosszúság, mert hiszik a Láthatatlant,

Ahol megbocsátják a megbocsáthatatlant.

Egy olyan világot álmodtam magamnak,

Ahol az emberek meghallják: haza,

Nem futnak, nem szaladnak.

Ha nincs is miért maradni,

Azért még maradnak.

Egy olyan világot álmodtam magamnak,

Ahol képzelhetem a szerelmet szelíd galambnak,

Amely tán nem olyan fehér, mint várnád,

De azért nélkülem nem bontja szárnyát.

Egy olyan világot álmodtam magamnak,

Ahol a dolgok a helyükön maradnak.

Hol a lehullt csillagok visszaszállnak az égre,

Mert tudják, hogy az embernek szüksége van a fényre.

Egy olyan világot álmodtam magamnak,

Ahol érezhetem magam szabadnak.

A szabadság mint csillagos éjszaka vesz körül,

És semmi, még a hajnal sem kerekedik rajta fölül.

Így álmodtam meg magamnak:

Mindenkit teljesen szabadnak.

Tamás Boglárka, 11. B

Stocksnap képe a pixabayről