Kovács Ildikó tanárnőt sokan jól ismerik. Pedagógusunk nem szenved hiányt az egyediségből; nagyon szerethető stílusa van. Interjúmban életének korábbi szakaszairól és a jelenlegi állapotáról kérdeztem.
Ha jól tudom, Erdélyben született. Járt ezzel egy erős hazaszeretet is?
Valóban Erdélyben, mégpedig Marosvásárhelyen születtem. Ott jártam középiskolába, az első egyetemet pedig Kolozsváron végeztem el. Azt, hogy milyen volt akkor erdélyi magyarnak lenni, a fiatalok soha nem fogják tudni teljesen megérteni. Például hogy milyen az, amikor azért, mert az apósod magyar nyelv és irodalom tanár, vagy mert táncházba jársz, figyel a securitate. Olyan helyen magyarnak lenni, ahol ez hátrány, ott sokkal nehezebb. Volt egy közös ellenségkép, és emiatt össze kellett tartani; ez nagyon erős összekovácsolódást jelentett.
Gyermekként az iskolában és a családjában is jó közösségben érezte magát?
Egy nagyon szerető családban nőttem fel. Nemcsak édesanyám és édesapám, hanem az összes rokon szeretett. Én voltam a legkisebb, ezért sokat foglalkoztak velem, jó dolgom volt. Azokkal az osztálytársaimmal, akikkel ötödiktől nyolcadikig jártam egy osztályba, mai napig nagyon összetartó közösséget alkotunk. Noha 40-en voltunk az osztályban, máig összeköttetésben vagyunk a világ minden tájáról. Az egykori gimnazista osztály is tartja kapcsolatot, illetve voltak egyetemi 10, 20 és 30 éves találkozók.
Már gimnazista korában is azt tervezte, hogy a pedagógusi pályán fog elhelyezkedni?
Nem, igazából vegyész szerettem volna lenni. Kolozsváron úgy nézett ki a képzés, hogy tanították a vegyészetet, mellette tanították a pedagógiát is. Abban a rendszerben kihelyeztek valahova, mikor végeztél, tehát nem te kereshettél magadnak munkahelyet, hanem az átlagod alapján tudtál a felajánlott lehetőségek közül választani. Nem volt más lehetőséged, mint elfogadni, amit adtak. Mivel Kolozsváron, magyarként végeztem, moldvai pedagógus állásokat ajánlottak fel, ennek köszönhetően lettem tanár.
Miért éppen az informatika és a természettudományok ragadták önt magukkal?
Középiskolában sokféle tantárgyat tanítanak, de egy idő után kiderült, hogy igazán a matematika, fizika és a kémia megy nekem jól. Ezzel a három tantárggyal felvételiztem Kolozsvárra. Az informatika tulajdonképpen az első munkahelyemen ért utol. Amikor az iskolától megkaptam az első gépet (nagy szó volt akkor), fizikával kapcsolatos programokat készítettünk egy kollégával; ez nagyon megtetszett. Mikor kikerültem Magyarországra, magától adódott, hogy ha már elkezdtem számítógépet használni, kezdjek el egy újabb egyetemet. Én “mindig tanulok”-típusú ember vagyok.
Az informatika az évek alatt beterítette a világot és sok változást hozott. Hogyan lehetne a jövőben megoldást találni az informatika kiterjedése által létrejött problémákra?
Nem rossz dolog a technika, csak jó célra kell használni. Hogy ki mire használja, az csak az egyénen múlik. Az ember a természetéből adódóan kipróbál mindent.
Sokfélék vagyunk, nincsenek csak jó és csak rossz emberek. Néha a jó emberek is kipróbálnak olyan dolgokat, amelyekről utólag derül ki, hogy nem kellett volna. Azért kell természettudományos tantárgyakat tanulni, hogy hamar rájöjjön az ember, rossz irányba indult el.
Úgy gondolom, ha a saját magam körül lévő környezetet rendben tartom és hittel élek, akkor már jót tettem a világgal. Arra, hogy az egész világra hassak, nem vagyok képes, de nektek elmagyarázhatom, hogyan gondolkodjatok logikusan.
Fontosnak tartotta, hogy egy református gimnáziumban tanítson?
Igen. Nagyon örültem, hogy sikerült itt állást találni. Gyerekkoromban természetes volt a vasárnapi templomba járás. Csiha Kálmán és felesége, Emese néni adott gyermekként erős alapot a hit terén.
Mi segíthet abban, hogy egy munkahely, akár a pedagógusi pálya, ne váljon unalmassá sok év után?
Az volt a szerencsém, hogy jöttek a gyerekek - három fiam van -, és országot is váltottam. Nem lenne az nagy baj, ha az ember, pár év után tudna egy fél év pihenőt tartani. Sokat segített, hogy mindig szemszöget váltottam 5-6 év után. Az utazás is segíthet. Keresni kell a változatosságot.
Értesüléseim szerint nemrégiben unokája született. Milyen érzés nagymamának lenni?
Szuper. A legjobb érzés a világon. Ők az Isten ajándékai. Egy élet munkájára ők jelentik a koronát.
A munkáján kívül mit szeret igazán csinálni? Mivel tölti a szabadidejét?
Nagyon szeretek utazni, nagy tekergő vagyok. Bármelyik országban szeretek a piacra ellátogatni. Ott lehet az embereket a legjobban megismerni. Szeretek egy ottani nevezetességgel szemben ülve egy kávét meginni. De ha éppen nem utazok, akkor a sok barátommal töltöm a szabadidőmet.
Hogyan ünnepelte a húsvétot? Sütött valamit?
Még szép. A sok fiúval a házban mindig előnyt élvez a konyhaművészet, sok sütés-főzés van. Nyilvánvalóan alap lenne továbbá, hogy templomba menjünk és úrvacsorát vegyünk, de sajnos a jelenlegi helyzet miatt nem tudtuk ezt megtenni. Erdélyben olyan bárányt szoktunk enni húsvétkor, amely még nem fogyasztott füvet, ezt a szokást megtartottuk. Sütöttem a fiúknak sütit, a kalács pedig nélkülözhetetlen. Ha nem lennék jártas a konyhában, nem tudtam volna három gyermeket felnevelni.
Készítette: Hamar Zalán, 9. B osztály
Comments