Virágos kert
Amikor egy virágos kertben sétálok.
Csendben. Hűvösben.
Csak úgy repítenek azok az illatok mindenfele.
Liliom. Nárcisz. Viola.
De a kedvencem a virágok sikolya.
Nekik is vannak érzelmeik,
és nem félnek azokat hangoztatni.
Félelemmentes övezet – ez áll a virágos kert felett.
Csak akkor félj, ha a virágok teszik azt veled – ez kisbetűvel virít mellette.
Mert ha nem úgy bánsz egy bizonyos virággal,
az összes növény tudni fogja neved, a beadott dumáddal.
Tehát ha nem tiszteled, ő ugyanazt adja majd vissza neked.
A virág, amit egyszer letépsz, abban a pillanatban el is veszít.
Visszaszerezni, megsajnálni, felsegíteni majd más fogja, ne félj
- mert előtted végleg bezárult ennek a virágos kertnek a kapuja.
Eldobott
Sosem voltam hivatott,
Inkább kiadott, kihagyott vagy kirakott.
Vagy talán egyszerűen becsapott.
S sokszor voltam izgatott,
de sosem voltam biztatott.
Én voltam, aki kacagott, faragott, harapott.
Aztán egyszer csak én lettem a tagadott.
Majd lettem félhalott, szétcsapott, széthagyott.
S aki mindennel végleg felhagyott.
Lettem én, aki mindig csak olvasott.
S a szívem lett inkább olvasztott, mint nyugtatott.
Majd, aki hazudott, kifutott, kijutott,
majd, aki egyszer örökre elbukott.
S legvégül, aki éjjelen át zokogott.
Fehér Loretta, 11. b