Sítábor - interjú két résztvevővel

Január első napjaiban zajlott a refis sítábor Ausztriában. Idén is, ahogy évek óta már, Szurcsik Gyöngyvér tanárnő szervezte az alkalmat. Az alábbiakban a tábor két résztvevője, Mézes Virág (11. B) és Ladányi Viola (10. B) mesélt a sítáboros tapasztalatairól.

- Hányadik sítáborotok volt ez?

Virág: Nekem az első.

Viola: Nekem a második. Én már tavaly is voltam; nagyon jó volt az is, de idén talán még jobban élveztem.

- Virág, te síeltél e már valaha ezelőtt?

Virág: Még soha, de mindig is szerettem volna kipróbálni, a sítábor pedig jó lehetőség erre.

- Mennyire lehet megtanulni egy ötnapos sítábor alatt síelni?

Virág: Ahhoz képest, hogy mindenki kezdő volt a csoportunkban, meglepően jól ment a dolog. Az alapokat meg lehet tanulni. Profi szintre ennyi idő alatt természetesen nem lehet eljutni, de azt gondolom, sokat fejlődtünk. Az elején délelőtt meg délután is volt oktatás, viszont a 4-5. nap környékén már délután szabadon sízhettünk.

- Te mennyire voltál profi, Viola?

Viola: Én a profi csapatban síeltem. Már 3 éves korom óta síelek, biztosak az alapjaim. Délelőtt mi is oktatáson vettünk részt, délután meg a szabadon csúsztunk a különböző pályákon.

- Milyen volt az idő?

Virág: Igazi téli időjárás: rideg, hideg, de az első és második napon sütött a nap. Utána ködösre fordult az idő, és utolsó nap volt hóvihar is.

- A hóviharban ugye nem síeltetek?

Virág: Nem volt azért akkora hatalmas a vihar ott, ahol mi voltunk.

Viola: A másik hegyen, ahol mi síeltünk, süvített a szél. Nem is a csúcson volt a legerősebb, hanem lejjebb, amíg felmentünk a hegyre. Hú, nahát az kemény volt.

- Milyen infrastruktúra van a sípályán, hogyan juttok fel a hegyre?

Viola: A hegy lábáig busszal mentünk, onnantól pedig kabinos felvonó vitt fel.

- Milyen előkészületek szükségesek egy sítáborhoz, főleg, ha az ember először megy; mi mindenre kell figyelni?

Virág: Mi fogtuk magunkat a szüleimmel, bementünk a Decathlonba, és vettünk síkabátot, sínadrágot, mindenféle aláöltözetet, kesztyűt, zoknikat. A sílécet, botot, cipőt meg sisakot kölcsönöztük. Elég sok mindenre kellett gondolni.

- Aki 3 éves kora óta síel, annak vannak saját síelős cuccai?

Viola: Vannak, persze, csak elő kell őket keresni. Az is egy nagy logisztika volt, hogy előszedjünk minden szükségeset.

- Ki lehet nőni a sílécet?

Viola: Hogyne, a síléc bizonyos magassághoz van igazítva. De én már nem sokat fogok nőni, úgyhogy nekem már nem kell újat venni.

- A snowboardot is kipróbáltad, Virág?

Virág: Nem volt rá lehetőség: külön zajlott a síoktatás, meg külön a snowboardoktatás. Jelentkezni kellett előre, hogy ki melyiket szeretné kipróbálni.

- Sok refis snowboardos volt?

Viola: 8-an vagy 9-en voltak.

Virág: Sőt! Én úgy tudom, hogy 11 kezdő volt és kettő haladó snowboardos.

- Összesen hányan mentetek a sítáborba?

Viola: 58-an.

- A résztvevők nagy része mégiscsak síelt ezek szerint. Virág, te tervezed, hogy jövőre is mész?

Virág: Szeretnék. Ha úgy alakul, akkor mindenképpen jelentkezem jövőre is.

- Síelni vagy snowboardozni?

Virág: Folytatom a síelést.

- Milyen volt az utazás? Busszal utaztatok mind a ketten?

Viola: Odafelé engem úgy vittek a szüleim autóval, mi már egy másik síelésből mentünk – halmoztam az élvezeteket.

Virág: Én a busszal mentem, meglepően gyors volt az utazás. Arra számítottam, hogy több idő alatt fogunk odaérni, de nagyon jó sofőrünk volt, tudtunk haladni.

- Olvastam a facebook-csoportban, hogy Szurcsik tanárnő megtervezett minden köbcentimétert, hogy beférjetek a buszba.

Virág: Valóban szigorú volt a tanárnő ilyen szempontból: fejenként egy bőröndöt lehetett vinni, és kérte, hogy a sídzseki legyen az egyetlen kabát nálunk, és azt vigyük fel az utastérbe. De egyébként nem kellett nagyon komolyan tartani magunkat a szabályhoz. A fiúk amúgy sem vittek sok cuccot, és több fiú volt, mint lány, szóval simán befértünk a buszba.

- Estetek-e síelés közben?

Virág: Hogyne. Kétszer a felvonón, meg egyszer volt egy nagy esésem, amikor próbáltam megállni a „pizzában”, ahogy tanították nekünk, de abban a helyzetben nem ez volt a legalkalmasabb manőver, úgyhogy beleszaladtam egyik tizedikes srácba. Akkor estem egy nagyot hátra, meg a fiú is elesett. De pár perccel elteltével már nem volt semmi bajom.

Viola: Én többször is estem, de nagyot csak egyszer: a térdemre, amikor hosszú íveket kellett vennem, mert ezt nem nem tudok még hosszú íveket venni, és bármikor, amikor gyakoroltam, elestem, és az összes mindenki, aki mögöttem jött, lefarolt rám, alig tudtak megállni.

- Nagyobb baleset nem volt?

Viola: De, sajnos volt. Egyből az első napon a egyik lány ráesett a kezére, ami el is tört, úgyhogy mehetett egyből haza.

Virág: Ráadásul nem is snowboardozás közben történt a baleset, hanem mikor a felvonóból kiszállt.

- Mire emlékeztek vissza a legszívesebben a sítáborból?

Viola: A legeslegjobbak a délutáni összejövetelek voltak, mert akkor egy csomóan összegyűltünk valamelyikünk szobájában, és igazán jó kis közösség alakult ki. Ráadásul nem csak az évfolyamomba járókat ismertem meg jobban, hanem a többieket is.Virág: Igen, én is a közösséget emelném ki. Nyitott volt mindenki. (A lányok közti cinkos összekacsintás és kuncogás jelzi, hogy vannak a nagyközönség számára elmesélhetetlen közös élmények, történetek is…)

- Hány tanár utazott veletek?

Virág (fejszámolás): Hú, hát... öt. Öt csoport, abból egy snowboard, a többi meg sí, és mindenkinek volt egy tanára. A haladó csoportot Szurcsik tanárnő vitte, és a férje is oktatott. A refis tanári karból Szurcsik tanárnő volt csak, aki egyébként az egész sítábor lelke-motorja, ő szervezi ezeket az alkalmakat.

- Ausztriában síeltetek. Kellett-e németül megszólalnotok?

Virág: Nem volt létszükséglet a némettudás. A hüttében kellett tudni annyit, hogy „ich möchte einen Pommes”.

Viola: Ezt még én is tudom, pedig franciás vagyok!

- Csak ti voltatok a szálláson, vagy osztoznotok kellett egyéb társaságokkal is?

Virág: Bárcsak mi lettünk volna egyedül! De ott foglalt szállást egy pesti elit iskola is, ahonnan két lánnyal egyébként jóban lettünk, beszéltünk velük párszor. Viszont náluk nem volt valami nagy a fegyelem: reggel hattól este tízig üvöltött a zene a szobáikból, konkrétan a tuctucra keltünk meg feküdtünk. A mi szobánk mellett és fölött is ők laktak.

- A sípályán meg nyilván még többen voltak, mint ez a két magyar csoport. Nemzetközi társaság gyűlt össze a lankákon?

Viola: Ahol mi síeltünk, ott annyira nem voltak sokan, főleg a hóviharban - akkor csak mi csúsztunk a pályán. A síterep nagyságához viszonyítva is enyhe volt a létszám.

Virág: Mi találkoztunk több másik csoporttal, akik ugyanúgy kezdők voltak, mint mi. Hogy nemzetközi társaság…? Főleg németeket láttunk.

- Kinek ajánljátok a sítábort?

Virág: Annak, aki szeretne közösségbe lenni és szereti az izgalmakat.

Viola: Meg nem baj, ha pontos és összeszedett, mert a tábor alatt nagyon szigorú volt a napirendünk, mindenhova pontosan kellett érkezni. Ha az volt megbeszélve, hogy reggeli pontban 7:45-kor, akkor az nem 7:46. Ezt precízen be kellett tartani.

Virág: Amúgy ez jogos volt, mert így legalább nem veszítettünk időt, tényleg mindenki ott volt a megbeszélt időpontban a megbeszélt helyen. Mégiscsak síelni mentünk, ugyebár. Naponta majdnem hat órán át volt léc a lábunkon, reggel 9-től délután 4-ig, kis ebédszünettel. El is fáradtunk rendesen.

Viola: Volt nap, amikor 30 km-t is csúsztunk. Szuper volt.

-  Szóval jó élményt jelentett, és ajánljátok másoknak is.

Viola: Nekem sokkal jobban tetszett az idei, mint a tavalyi. Még tavaly nem tudtam, mire is számítsak, kis félénk voltam.

- Na, Viola, ezt nagyon nehezen tudom rólad elképzelni!

Viola: De idén már tisztában voltam mindennel! A szállást is ismertem, a sípályát is, úgyhogy mindenhol otthonosan mozogtam.

- Gondolkodsz azon, Virág, hogy hogy jövőre beszervezel 1-2 barátnőt?

Virág: Idén én sítáboroztam egyedül az osztályból. Mondtuk az előbb, hogy szuper csapat gyűlt össze, a többi évfolyamba járókkal is remekül megtaláltam a hangot, viszont biztosan még magasabb szint lenne az, ha osztálytársak is jönnének. Bíbora mondta hogy ő szívesen jön, csak idén nem értesült róla időben.

-          Mikor kell hegyeznie a fülét az embernek, hogy időben értesüljön a következő sítáborról? Mikor indul a szervezés-jelentkezés?

Virág: Szeptember végén. Viszonylag korán az új tanévben, de ha október felé eszébe jut valakinek, hogy szívesen menne, akkor ne féljen jelentkezni, mert valószínűleg lesz még hely.