A semmi közepén, Családom és egyéb emberfajták, Anyám borogass… Mindhárom cím mögött egy és ugyanaz a sorozat lapul: sorozat egy nem tökéletes családról, akik se nem gazdagok, se nem szuperokosak, se nem összetartók. De ha jobban belegondolunk, létezik valójában olyan, hogy tökéletes család? Biztos, hogy az imént felsorolt típusú famíliák olyan tökéletesek? Nem lehet, hogy ők is ugyanolyan fáradtak és lusták, mint a főszereplőink? Az emberek gyakran szeretik mutogatni, kirakatba tenni azt, hogy nekik most éppen valamiért milyen jó, de vajon a színfalak mögött is mindig minden ugyanolyan klafa? El kellene gondolkodnunk azon, hogy talán azok a családok, akik nem akarnak mindig és mindenütt mindenkinek megfelelni, talán nem rosszabbak nálunk, inkább csak kevésbé álszentek, mert nincs miből álarcot építeniük. Nos, lássuk a Heck család tagjait:
Egy szemtelen tinédzserfiú, aki azt hiszi, mindent tud, de közben 19 évesen jön rá, hogy a Mona Lisa nem "Moha Lisa". Tulajdonképpen egy dologhoz ért: a focihoz, csakhogy élsportoló nem akar lenni, fociból pedig nem lehet lediplomázni. Őt azonban ez nem zavarja, sőt, őt maximum az zavarná, ha nem jönne neki össze egy dögös muff.
Egy kistinédzser lány, akinek soha semmi sem sikerül, mégis örök optimista marad. A poszterekért rajongó lány mindennél jobban szereti szüleit és a kis baráti körét az iskolában. A sportokban is kipróbálta magát, bár nem túl sok sikerrel, de őt semmi sem töri le. Sajnos a fiúk terén sem túl sikeres, hiszen első barátja nem is az, mint akit annak hisz. Testvéreivel sokat veszekszik, egyedüli lányként nehéz a sorsa, főleg ha anyukája nincs otthon. A sok csalódás, amin keresztülment, soha nem törte le a lelkesedését, és emiatt egy csodás és jól kidolgozott karakter lett.
Egy kisfiú, aki semmi mást nem akar, csak nyugodtan olvasni a szobájában, lehetőleg egész nap. Neki épp elég izgalmat nyújtanak a könyvek, nem kell még melléjük barát vagy bármi efféle. Pechjére ezt azonban nem értik meg se a szülei, se a testvérei, sem pedig az iskolája. Emiatt külön, fura gyerekek számára fenntartott csoportban kell tanulnia, pedig ha esélyt adnának neki, látnák, hogy még a normális gyerekeket is simán lekörözi a tanulásban. A családja aggódik, hogy soha nem fog elköltözni a házukból, pedig később neki lesz legelőször tartós párkapcsolata.
Egy állandóan fáradt apa, akinek ami a szívén, az a száján. Lányát gyakran bántja meg az általa fel nem ismert lekicsinylő megjegyzéseivel, ám a lány mégis rajongásig imádja őt (bárcsak az édesapa is így érezne iránta). Szereti a sportokat, de nagyobbik fia már nem tartja őt elég jó társaságnak, a kisebbik pedig még azt sem tudja, hogy mit jelent a touch down, így az otthon töltött idő nagy részében nem beszélget senkivel, csak ül a kanapén, és a tévét bámulja. (Apja, a nagypapa egy remete, szóval jobban tenné, ha eljárna valahova, pl. közös meccsnézésre, ha nem akar 70 éves korában egy cukorautomatákkal és mindenféle egyéb kacatokkal teli házban lakni, vagyis az örege sorsára jutni.)
Ha ezek a karakterek még nem tűnnek neked elég izgalmasnak, akkor ne aggódj, ők még nem az egész kollekció. Ugyanis lehet, hogy a semmi közepén laknak, de azért még nekik is vannak szomszédjaik és jó ismerőseik. A szembeszomszédok, egyben a legjobb barátaik, pont az ellenkezői mindazoknak, amit az előzőkben írtunk. Mindig szerencsések és tökéletesek, mind a gyereknevelésben mind a közös családi életben. A kedves és lelkiismeretes családban ugyanúgy 3 gyerek van, 1 fiú és 2 lány. Mindig szívesen segítenek a főszereplőinken, bulikon specialitásuk az almás pite. Nagyon jó kapcsolatban vannak, bár néha megy a versengés, de ezeken a hullámvölgyeken kívül egy többé-kevésbé normális szomszédi viszonyt ápolnak.
Norwoodék is egy kedves és segítőkész család, mindig kölcsönadnak Heckéknek, akármilyen kerti szerszámról is legyen szó. Csakhogy Heckék általában elfelejtik visszavinni nekik ezeket, de Frankie, a családanya szerint ez nem probléma, mert Norwoodék úgyis tudják, hogyha kölcsönadnak nekik valamit, akkor azt soha nem kapják vissza. Ó, hogy kicsoda Frankie? Egy nyúzott és munkájába belefáradt anya, akinek minden vágya, hogy egyszer nyugalomban a kanapén ülve chipset ehessen. A munkahelyén a főnöke tárgynak nézi őt, és akárhogy próbálkozik, egy autót sem sikerül eladnia, ennek talán a gyerekei, talán sajátos stílusa az oka. Az anyagi problémáikat Mike-kal (a férjével) próbálják megoldani, de a befizetetlen számlák gondja a sorozat végéig velük marad. A szüleivel jóban van, bár az öregek itt is elég bonyolult esetek: apukája folyamatosan beszél, anyukája pedig az örök elégedetlen típus. A gyerekekkel is meggyűlik a baja, mivel mindig akad egy befejezetlen házi feladat, egy ki nem töltött papír vagy egy-egy elfelejtett születésnap. De így is boldog és kiteljesedett életet nyújt a családnak.
És talán ez az, amiért ezt a sorozatot annyira szeretjük: mert azt sugallja, hogy a boldogsághoz nem kell gazdagnak és tökéletesnek lenni. Ha a lüke családnak a szomszédból (vagy a tengeren túlról) ez sikerül, akkor hátha nekünk is menni fog.
Comments