Mikor először meglátjuk Tartt regényét, elolvassuk a címet és az összefoglalót, gyorsan megfogalmazódik bennünk egy gondolat: „Pont, mint egy kötelező.” Elsőre én is így gondoltam, szinte bármely másik könyvet szívesebben olvastam volna. De utólag nagyon örülök, hogy mellette döntöttem, mivel egy nagyon élménydús könyvről van szó.
A történet a ‘80-as évek Vermont-jában játszódik, és egy elsőéves egyetemista, Richard Papen szemszögéből látjuk az eseményeket. Richard visszahúzódó természetű, egyszerű, szinte érdektelen kaliforniai tanuló, aki váratlanul belecsöppen az egyetem világába. Itt a kezdetektől elszigeteli magát az intézmény zömétől, csupán 5 osztálytársával alakítva ki szoros kapcsolatot. Richard rendkívüli fényben, szinte természetfelettinek festi le ezt az öt embert, rendkívüli gondolkodással és döntésekkel. Már-már annyira, hogy mi is megkérdőjelezzük ennek a valóságát.
A csapatot végig egy titokzatos megközelíthetetlenség lengi körül, már választott tárgyuk, az ógörög is számkivetett társaság hatását kelti. Nemcsak tanulják, hanem át is élik az ősi kultúrát és vallást, ám hol ér véget az egészséges kíváncsiság, és hol kezdődik a megszállott vakmerőség?
A történet előrehaladtával egyre inkább betekintést nyerünk a szereplők gondolkodásába, szokatlan természetébe. Ahogy főszereplőnk igyekszik összetartani a saját (és helyenként mások) életét a szinte groteszk és egyre vadabbá váló események közt, lassan mi is megértjük a döntések súlyát.
Bárki, aki olvasta, megérti, milyen nehéz teljességében visszaadni a könyv élményét. Tartt stílusa, humora és nem mindennapi ötletei teljesen megragadják az ember figyelmét. Szép zavarodottságban folyik össze megélt és elfojtott szerelem, szabadság és önemésztés, élet és halál, álom és valóság. Hivatalosan bűnügyi könyv, de szerintem inkább egy lélekbe markoló pszichothriller, cenzúrázatlan szemszög az életről. Bár tényleg nem való mindenkinek, ez a regény teljes sokszínűségében és szépségében mutatja be az ember természetének működését.
Inkább eredeti nyelven, angolul ajánlanám olvasásra annak, aki megteheti, de a magyar fordítás is szépen megragadja a helyzetekhez társuló érzelmeket.
Comments