Valóban egy rendhagyó filmnézést élhettünk át a csendesnapon. Tulajdonképpen egy boncolást: egy rövidfilmet néztünk meg apró jelenetekre bontva, minden apró részletét megvizsgálva, azoknak jelentőséget tulajdonítva.
Az alapötlet az volt, hogy a rövidfilmek saját rövidségüknél fogva nem engedhetik meg maguknak, hogy felesleges részletekkel gazdagítsák a képanyagot: mindennek jelentése van. Az Újratervezés c. film (rendező: Tóth Barnabás) volt a vizsgálat tárgya, amelyet ezúton is minden kedves olvasónak ajánlok megnézésre. Amikor realizálódott bennem, hogy a komáromi lelkésznő vezetésével valóban szétcincáljuk majd a filmet, eleinte nem repestem az örömtől: álláspontom szerint az elrontja a filmnézés élményét, és tudományossá tesz egy művészetet.
Azonban itt korántsem erről volt szó! Spoiler nélkül mondhatom, hogy a film megérte a boncolást. Az egyes jelenetek végén a filmet megállítva, Mariann gondolatokat hozott, és ezek mentén együtt beszéltük végig a részletet. Valódi csapatként viselkedve mindenki adott hozzá valamit. Mindenkinek más ragadta meg a figyelmét; rövidfilm lévén pedig ezeket észben is tudtuk tartani. Azért a tisztánlátás végett a foglalkozás legvégén ismét megnéztük az Újratervezést, immáron egészben.
Végül egy személyes érdekesség: Fél évvel ezelőtt én már ráakadtam erre a rövidfilmre (amelyet Mariann és saját magam megrökönyödésére senki nem ismert), és semmit nem értettem a jelentéséből. És akkor volt egy olyan érzésem, hogy egyszer majd megértem. Hogy egyszer majd világossá válik… és íme, valóban, éppen ezt a programot választottam, Mariann éppen ezt a rövidfilmet hozta… aznap személyre szólóan és különösen megtapasztaltam az Isten kegyelmét.
Hamar Dávid, 11. A