Mészáros Adél a 2020-2021-es tanévben kezdte tanári pályafutását a Tatai Református Gimnáziumban. Beszélgetésünk során többek között kiderült, miért és hogyan választotta a tanítást hivatásául, hogyan került Szegedről Tatára, valamint milyen kihívásokkal kell szembenéznie egy fiatal pályakezdő tanárnak.
1.Hogy emlékszik vissza, milyen diák volt?
Diákként igyekeztem helytállni a kunszentmiklósi iskolában, ahova jártam 1-12. osztályos koromig. Csendesebb, úgymond problémamentes, “jó” tanuló voltam, az általam érdekesnek vélt témákba bele tudtam mélyedni, és versenyeken is részt vettem, ugyanakkor nagyon nehezen vettem rá magam olyan tárgyak tanulására, amelyek abszolút nem foglalkoztattak. Emellett szívesebben emlékszem az órák közötti szünetekben való beszélgetésekre, osztálykirándulásokra, amelyek sok felejthetetlen élménnyel gazdagítottak. Szerencsésnek érzem magam, amiért vannak olyan osztálytársaim, akikkel azóta sem szakadt meg a barátságunk!
2. Miért pont magyar és történelem?
Általános iskolában még a kémia és a matematika iránt érdeklődtem, majd középiskolában mégis a humán tárgyak váltak a kedvenceimmé. Megindokolni nem tudnám, egyszerűen elérkezett egy pont, amikor fordult az érdeklődésem. A tananyagtól eltérően nagyon szerettem történelmi és irodalmi hírességek életrajzát olvasni, érdekelt a korabeli emberek gondolkodásmódja és az, hogy egy-egy korszakban hogyan találják meg a helyüket.
3. Miért pont a tanítás? Mindig is ezt szerette volna csinálni, vagy később választotta ezt a hivatást?
Sosem készültem tudatosan a pedagógus szerepre. A felvételi jelentkezéskor nagyon bizonytalan voltam a pályaválasztást illetően. Nem tudtam, hogy mi az én hivatásom, amit egész életem során végezni szeretnék. Úgy éreztem, még nem állok készen arra, hogy ebben a kérdésben ilyen gyorsan és véglegesen döntsek. Túl hosszúnak tűnik az egész élet egy gimnazista, de sokszor még egy felnőtt ember számára is. Aztán rájöttem, hogy nem kell ennyire nagy távlatokban gondolkodni, a kis lépésekkel gyakran tovább érhet az ember. A jelentkezésem első helyén ,,magyar – történelem szakos tanár”-ként jelöltem meg magam, hiszen úgy tűnt, hogy ez egy nagyon változatos pálya. Az egyetem alatt igyekeztem élni a lehetőségekkel, így könyvtárosként, levéltárosként és különböző programok szervezőjeként is kipróbáltam magam. A tanítási gyakorlat alatti szabadság nagyon inspirálóan hatott, és arra ösztönzött, hogy továbbra is ezen a pályán bontogassam a szárnyaimat.
4. Hogyan ,,találta” meg éppen Tatát? Sokan csodálják a bátorságát, amiért egy szülővárosától ilyen távoli, szinte teljesen idegen helyre költözött. Voltak itt ismerősei?
Már nem tudom megmondani, teljesen véletlenül hozott a sors, vagy vezérelt az Isten a gimnáziumba és Tatára. Nem voltak itt olyan ismerőseim, akikkel napi szinten kapcsolatban lettem volna. Farkas Dia tanárnő és Farkas Balázs tanár úr anno ugyanabba a gimnáziumba jártak, ahova én, így ők nem voltak teljesen ismeretlenek, de ez már nagyon régen volt... :-) Tata sem volt teljesen ismeretlen a számomra, mert a középiskolás éveimben tagja voltam a kunszentmiklósi IFI-nek és a 2011-ben megrendezett Csillagpont helyszíne a tatai edzőtábor volt, így ekkor már jártam itt. 2020 nyarán viszont csak annyit tudtam, hogy mindenképp tanárként szeretnék elhelyezkedni. Ráadásul hét évet töltöttem előtte Szegeden, és bármennyire megszerettem, annyi elképzelésem volt, hogy máshol is ki szeretném próbálni, hogy milyen az élet. Az online oktatás miatt néha még mindig úgy érzem, hogy ebben az ismerkedő fázisban vagyok, de annyi biztos, hogy nem bántam meg a döntésem!
5. Hogy érzi, megkönnyíti, vagy inkább nehezíti a dolgát az ön és a diákok közti alacsony korkülönbség?
Nagyon fontosnak tartom, hogy az órákon közösen tudjunk gondolkodni, ezáltal könnyebben és hatékonyabban együtt dolgozni. Az alacsony korkülönbséget nem érzem hátránynak, bár elég furcsa érzés volt, hogy többé már nem a hátsó padsorban foglalok helyet, hanem a legelső előttiben. Ráadásul hozzá kellett szoknom ahhoz, hogy a fiatalabbak szájából elhangzó ,,Jó reggelt kívánok, Tanárnő!” köszönés már nekem is szól.
6. Ha a jövőbe tekint: Mik a céljai a tanítás terén? Mire törekszik, milyen tanár szeretne lenni? Szeretne egyszer osztályfőnök lenni?
Szeretnék osztályfőnök lenni, bár még elég nagy feladatnak tűnik számomra. Nyitott vagyok a különböző diákok eltérő gondolkodásmódjára, célom minél tájékozottabbá válni, hiszen fontosnak tartom, hogy nemcsak tantárgyi kérdésekben, hanem egyéb iskolai dolgokban, és az iskolán kívüli világ megismerésében is tudjuk segíteni egymást. Szeretnék még az előadói képességeimen fejleszteni. Sokszor utólagosan jutnak eszembe olyan történetek, amik által még érdekesebben lehetne feldolgozni egy-egy témát. Próbálok egyre jobb ember és tanár lenni, és Yoda mester híres ,,Tedd vagy ne tedd! De ne próbáld!” mondásával szembe menve úgy vélem, hogy ez a próbálkozás megengedett. A diákjaimat is erre szeretném biztatni, hogy bármilyen lehetőséget sodor eléjük az élet, éljenek vele és próbálják ki magukat minél többféle szerepben.
Készítette: Tari Emese, 12. B osztály