Mi az igazán fontos? esszésorozatunk következő darabja. Hogy mi a fontos, arról olvashattok refis diákok tollából ITT is. Ezúttal Lantai Gergő szövege következik.
A felnőtté válás rögös útján járva szerintem ez az egyik olyan kérdés, amin kötelező elgondolkodnia mindenkinek. Meglátásom szerint az ezen kérdésre adott válasz sok minden meghatároz az ember későbbi életében olyan értelemben, hogy hogyan fog az élet nagy területein (család, munka, magánélet) teljesíteni.
Sajnos, ahogy látom, az emberek nagyon eltévedtek. Ez a fajta kirakatvilág, ami mostanság kezdi befészkelni magát az emberi lélekbe és elmébe, egy hamis képet ad számunkra. És sajnos ezt egyre kevesebben veszik észre. Kiüresedett emberi kapcsolatok, szétesett családok… és sorolhatnám még, mi mindent okoz ez a fajta megrészegítő szellem, ami áthat mindent a mai világban. Mit sugároz mindenki és minden? Főleg a Facebook, Snapchat és társai? Mindig az előnyös oldaladat mutasd! Mit látunk a reklámokban? Olyan lehetsz, amilyen lenni szeretnél! Csak vedd meg ezt a sminket vagy éppen ezt a fehérjét, és kész. Házad legyen nagy, lehetőleg luxus kivitelű. Autó? Hát legalább egy Audi A8 legyen, mert azzal már lehet villogni. Emellett persze építsed a karriered, hogy te legyél a legjobb. Egyszóval építsed kis a saját brandedet. Kívülről persze minden szép és minden jó. Drága ruhák, tökéletes test, szép ház, menő autó.
Saját bőrömön tapasztaltam meg sokszor, hogy tökéletes nincs. Legalábbis az emberek között nem létezik. Sajnos ez a korszak azt hozta, hogy kirakatokat építünk magunk köré. Minden legyen szép, legyen jó! Minden? Tényleg ez a fontos? Szerintem nem. Gondolkodjunk egy kicsit! Mit hagytam ki? Valamit biztos! Az igazi emberi értékeket. A szeretetet, az együttlétet, kedvességet, önzetlenséget. Ezek nem számítanak? Pedig kéne! Mit ér a ház, nincs aki lakja, mit ér az autó, ha nem tudsz kivel utazni, mit ér a szép ruha? Ezek mind olyan értékek, amelyek egyszer tönkremennek. Máshogy kifejezve elveszítik értéküket. Ráadásul a kirakatok állandó újítása teljesen felemészti az embert. Dolgozz keményen azért, hogy a brand fennmaradjon! Ezért mindent fel kell áldozni. Az emberi kapcsolatokat, jókedvedet, családodat, önmagad. De azért valósítsad meg önmagad! Feláldozunk mindet, amit csak lehet, hogy a pillatnyi örömöt kapjunk a visszajelzésekből. Érdekes… Nem olyan ez, mint a drog? Hogy mindig és mindig több kell? Tart egy ideig, aztán vége a hatásnak! Végül már mindet alárendelünk ennek.
Szerintem a legtöbbet az ér a világban, hogy vannak olyan emberek az életükben, akik igazak. Akik meghallgatnak minket. Nem jobb úgy haza menni egy szerényebb házba, hogy tudom, van(nak), aki(k) a nyakamba ugranak és megölelnek, magukhoz szorítanak? Akiknek az ajándék Te vagy és nem egy óra vagy éppen egy 5 lepedős cipő? Nem jobb elmenni néhány igaz baráttal ebédelni, mint egy „haveri társággal” unalmunkban a földig részegedni? Nem jobb, ha párunkkal együtt éljük meg életet, mintsem partnerekkel élni az élvezeteket? Hűen szeretni, mintsem érdekből. Kevesebbet dolgozni, hogy minőségi időt tudjunk tölteni az általunk szeretet emberekkel. „Csúnyábbnak” tűnni, de valódi embernek lenni. Nem ezek volnának a helyes döntések? Éljünk a mának! Aha! Csakhogy körülbelül az életedben van vagy harmincezer nap. Lehetetlen.
Rajtunk áll vagy bukik, hogy milyen lesz az életünk. Szokták mondani, hogy mindenki a maga sorsa kovácsa. Bár sokszor kapunk olyan dolgokat, amelyeket nem mi kértünk, de ezek elengedhetetlenek ahhoz, hogy lelkileg megérjünk.
Csak azt tudom tanácsolni, embertársam, hogy ha igazi ember szeretnél lenni, akkor fogd a kezedbe a pörölyt és zúzd le a körülötted lévő kirakatot. Bár nagyon fog fájni az elején, mivel a szilánkok megsebeznek, de seb beforr és egy sokkal jobb élet vár Rád.
Lantai Gergő 12.A