Jó dolog az iskola, hát persze, de a tanórákon és a szendivcsmajszolós óraközi szüneteken kívül is van élet. Ifjú brotestánsaink megmutatják, mivel foglalkoznak szabadidejükben, mi a szenvedélyük. A lovaglás szépségeiről itt olvashattok, jelen bejegyzésben pedig Gombik Lili 8. osztályos tanulónk jóvoltából a mazsorett világába nyerünk betekintést.
Ha valaki azt mondja: „tánc”, általában az ismertebb táncfajtákra gondolunk (pl.: balett, modern tánc, hip-hop...). A mazsorett régebben kevésbé volt ismert, de mára egyre népszerűbbé vált ez a műfaj. Egyszerre használ ritmikus elemeket és tánceszközöket. Háromféle eszközt használunk: a botot, a pompont és a zászlósbotot. Mind a három kategóriánál mások a szabályok.
Én másodikos koromban döntöttem el, hogy mazsorettre szeretnék járni. Már az első alkalommal megszerettem. A társaság nagyon kedves volt, és volt egy nagy különbség: a mazsorett nem feltétlenül a fiúk sportja, így nálunk is csak egy rövid ideig volt egyetlen fiú a csapatban.
Az elején nagyon nehéznek tűnt, de hamar el lehet sajátítani az elemeket. A mazsorett is ugyanannyi fizikai erőfeszítést és ügyességet igényel, mint a többi tánc. Emlékszem, az első hetekben volt egy-két kék folt a karomon, amiket a bot csinált, de ezek hamar elmúltak, és kárpótoltak a boldog percek, amiket táncolás közben szereztem.
Nem csak nehéz, de ugyanolyan veszélyes is, mint bármelyik másik sport vagy tánc. Az első versenyemen az egyik bot eltalálta a kezem, és zúzódott az egyik ujjam. Rengetegszer volt, hogy leesett a bot (vagy rám esett), sőt megtörtént az is, hogy már elegem volt az egészből, és jó távolra elhajítottam a kertbe. De hamar rájöttem, hogy csak gyakorlással fog szépen kinézni a mozdulat, vagy a pörgetés akkor lesz jó, ha szánok rá plusz időt és gyakorlok. Ma már egy versenyképes táncosnak mondhatom magam. Voltak mélypontok, de ezeket elfelejti az ember. Mindig arra törekedtem, hogy a boldog pillanatok maradjanak meg. A próba végén általában kimerülten, de boldogan indulunk haza. El nem tudom mondani, mennyire boldoggá tesz, amit csinálok, és milyen izgalmas minden egyes pillanata.
Kevés olyan dolog van számomra, amit annyira izgatottan élnék meg, mint egy versenyt. A sok mazsorettes lány a szebbnél szebb, különlegesebbnél különlegesebb ruhákban. Mikor odamegyeka színpadra gyakorolni a táncot, és ott van megannyi másik tehetséges lány, akik éppen a táncukat finomítgatják. Amikor fellépek a színpadra, és mosolyogva beállok a kezdő pozícióba. Mindenki minket néz, míg én a reflektorfényben alig látom a közönséget... Az a boldogság, amivel lejövünk a színpadról, miután mindent beleadtunk... És persze, mint minden versenyen, itt is az egyik legizgalmasabb és legfeszültebb rész az eredményhirdetés. Ha valaki ért már el sporteseményen jó helyezést, az tudja, milyen csodás kiállni mindenki elé a dobogóra, mikor minden jelen lévő bennünket tapsol.
A mazsorett számomra egy életforma. Jelenleg nem tudom elképzelni az életem nélküle. Folyamatosan fejlődök, mindig van mit tanulni, a határ a csillagos ég.
Gombik Lili, 8. A