Itt vannak az újak! - lovaglás

Jönnek az új brotestánsok(k)! Ügyesek, lelkesek és nagyon-nagyon fiatalok! Ráadásul nemcsak írni szeretnek, hanem rengeteg más dologban is otthon vannak - ebben a bejegyzésben pl. arról olvashattok, hogy Palánkai Panna nyolcadik osztályos tanulónk mit csinál szívesen a szabadidejében.

Lovaglás. Nekem ez a rövid, de tág fogalmú szó összefoglalja a társamat, sportomat, életérzésemet és boldogságomat. A lovaglásra sokan nem tekintenek sportként, mert aki nem lovagol, az nem is tudja, mennyire nehéz. Meg persze jó is. Szavakkal leírhatatlan érzés egy vágta a naplementében, vagy például együtt lovagolni a legjobb barátnőnkkel, vagy amikor úgy érzem, hogy teljesen szabad vagyok, és csak megyek, mintha senki és semmi sem számítana, csak én és a társam (ugye, a ló), aki elfogad engem olyannak, amilyen vagyok.

Én négyéves koromban kezdtem lovagolni a keresztapám lovardájában, és azóta is folytatom kisebb kihagyásokkal. Szerintem már akkor tudtam, hogy ez számomra több lesz egyszerű sportnál, amikor először vágtáztam és versenyeztem a kedvenc lovammal. A lovam Alfa névre hallgat, egy kedves, barátságos és akaratos haflingi kisló. Amikor először megláttam, még nem volt annyira szimpatikus, de amint jobban megismertem, nagyon a szívemhez nőtt. Már sok közös élményünk volt, és a nagy része mind szép emlék.

Panna és Alfa - a kép a szerző tulajdona

Aki felül a lóra, az előbb-utóbb le is esik. Velem ez nyár közepén történt meg. Éppen Alfin vágtáztam, amikor megijedt valamitől, és annyira megindult, hogy leestem és eltört a csuklóm. Eleinte rosszul érintett, hogy pont nyáron történt, és azt hittem, így sok dologból ki fogok maradni, de aztán belenyugodtam a dologba. A lovaglásnak megvan a rizikófaktora is. Bármikor leeshetsz, és nálam jobban is meg lehet sérülni. Ahogy a keresztapám mondta:

„lovagolni is tudni kell, de leesni is”.

Számomra nem volt kérdés, hogy visszaüljek -e. Eleinte kicsit izgultam, hogy mi lesz, mert arra a lóra szerettem volna visszaülni, aki ledobott. Kihoztam a karámból, mint mindig, lecsutakoltam, és azt mantráztam, hogy “nem lesz semmi baj”. Végül nemcsak, hogy nem volt baj, de nagyon meg is nyugtatott, hogy végre újra ülhetek Alfin.

Nekem a lovaglás az életem. Bárkinek tudom ajánlani ezt a sportot, hisz határtalanul szabaddá tesz.

Palánkai Panna, 8. A