Egy kiállítás megtekintésével szerintem sosem döntünk rosszul, mégpedig azért, mert ha tetszett az adott kiállítás, egy élménnyel gazdagodhatunk; ha mégsem nem nyerte el a tetszésünket, akkor pedig tapasztalatot szerezhetünk. Több kiállítást is láttam Frida Kahloé előtt, de ez volt az egyik legérdekesebb számomra.
A kiállítás előtt nem ismertem magát Frida Kahlót és alkotásait sem, csak az általa inspirált termékeket a divatvilágban. De a kiállítás a kezünket fogva, logikus sorrendben vezet minket pontról pontra Frida életében. A festményeken kívül különböző hang- és fényeffektekkel, illetve kisfilmmel is próbálják a látogatókat még jobban megismertetni Frida Kahlóval. A fájdalom az egyik olyan szó, amely szerintem legjobban jellemzi a Kahlo-kiállítást. Sose gondoltam volna, hogy egy női festő tud ennyire realisztikusan ábrázolni. Ugyanis a festmények között sok-sok ilyet találunk. Például számomra nagyon meglepő volt az, hogyan élte meg, mikor a férje megcsalta. Ekkor több festménye is készült, de számomra a legdöbbentőbb képe, amikor egy meztelen nőt ábrázolt megkéselve, minden köntörfalazás nélkül. Az életét végigkövetve és a színfalak mögé nézve több festménye is értelmet nyer. Amik elsőre talán eléggé nyersnek tűnhetnek, de végül rájöttem, hogy a gyermeke elvesztése után érzett fájdalmát nem lehetett máshogy, csak realisztikusan ábrázolni. Ha csak egy percig is nézzük ezeket a festményeit, már érezni lehet a fájdalmát. Nem csak ebben az értelemben volt jelen a fájdalom Frida Kahlo életében, hanem fizikai értelemben is. Járványos gyermekbénulásban betegedett meg kiskorában, majd később tinédzserként egy busz elütötte, ezért élete további részében orvosi kezelésre szorult; voltak olyan hónapok, amikor fel sem kelhetett az ágyából. És mindez hogyan volt hatással a festészetére? Megalkotta azt a módszert, hogyan fessen még ezekben a nehéz időkben is ágyhoz láncolva. Tükröt rögzítetett az ágya fölé és így festett arcképet önmagáról.
Arca és öltözködési stílusa (szívesen viselt élénk mexikói színeket ötvözve egy indián csoport öltözködési szokásaival) sem volt mindennapi, de alkotásai tették őt a 20. század egyik legikonikusabb alakjává. Járta a világot férjével és sok barátjuk volt. Ezt az is bizonyítja, hogy a kiállított festmények között rengeteg a portré, illetve az arckép. Mégis az összes kép közül a ,,Nap és hold” című festmény lett a kedvencem. Tetszett, ahogy ábrázolta a kettősséget, de egy ponton (ahol a lány van középen) mégis egységes lett az egész. Emlékszem, mikor megláttam ezt a képet, a fent említett sok portré és realisztikus festmény után ez egy kicsit „kilógott” a többi közül, és ezért is tetszett meg nagyon. Szerintem semmi nem szimbolizálja jobban a kettősséget, mint a Nap és a Hold, amit Kahlo is ábrázolt.
Az életének megismerése nélkül nem hiszem, hogy tudtam volna értékelni a műveit, hiszen sok mindent lehet rá mondani, de egy biztos: más volt, mint a többi művész. A kiállításban az tetszett nagyon, hogy nem volt mindennapi és egy új élménnyel gazdagodtam.
(A kiállítás november negyedikéig látható a Magyar Nemzeti Galériában, Budapesten. Október 13-án a refiből is megy egy csapat Aladzsits Szilvia tanárnő vezetésével; még jelentkezhettek, de siessetek!)
Tóth Anna