Mi az igazán fontos? esszésorozatunk következő darabja. Hogy mi a fontos, arról olvashattok refis diákok tollából ITT is. Ezúttal Pruzsinszki Bence szövege következik.
Naiv kijelentés lenne azt állítani, hogy az ember eldöntheti, számára mi a fontos. Azt, hogy életünkben minek van prioritása, rengeteg tényező alakítja ki, amely tényezők már születésünk óta formálnak bennünket. Egyszerű példa: édesapám műszaki ember, édesanyám pedig a szöges ellentéte, inkább a könyvek társaságában érzi jól magát, bent a lakásban. Így „felnőttként”, találkozva a szüleim munkatársaival, többen kérdezték: Hogyhogy nem örökölted apukád műszaki vénáját? A válasz eléggé egyszerű: ameddig kiskoromban apukám látástól vakulásig dolgozott, anyukámmal töltöttem több időt és szoros kapcsolat alakult ki közöttünk. Így nyilván humán beállítottságú lettem. Ez számomra a fontos.
A humán-reál beállítottság érzék kérdése is. Valaki Pilinszky Jánosnak születik, valaki Neumann Jánosnak. Születéskor pedig nem kérdezik meg, hogy Hé, neked mi a fontosabb, a Gauss-féle elimináció, vagy József Attila Eszmélete?
Természetesen a korunk is meghatározza, mit tartunk fontosnak. Valószínűleg 10-ből 9 végzős diák a pályaválasztást tartja a legfontosabb kérdésnek. Sokkan ebből kifolyólag meg is feledkeznek arról, hogy a továbbtanulás csak a legfontosabb KÉRDÉS; ha ez irányítja az életünket, nem marad időnk a fontos DOLGOKRA, amelyek segítenek elérni azt, amit tényleg szeretnénk.
Nem nagyon szoktam azon gondolkodni, hogy nekem mi a fontos, és helyes-e a fontossági sorrendem. Bízok annyira magamban, hogy nem csapom be magam. Mindig úgy cselekedek, ahogy jónak látom. Ilyen szempontból jó, ha az ember nagyképű egy kicsit, ha azt teszi, amitől úgy érzi, a legjobb lesz neki. Hiszen, ha például minden álma valakinek az, hogy tanár lehessen, de nem vállalja ezt, és inkább elmegy tanulni valami gazdasági szakra, akkor első hallásra azt gondolnánk, hogy jól döntött. Saját magát részesítette előnyben, hogy majd felnőttként jól fizető állása legyen és dúskálhasson a pénzben. Szerintem nem. Nem magát részesítette előnyben, hanem ezt az őrületes pénz kultuszt, ami manapság teret hódított magának. Pedig mindenkinek a saját életének főszereplőjének kéne lennie. Sokan azonban a pénzt szerződtetik erre a szerepre.
Ha azt írom, hogy minden lehet fontos, az olyan, mintha semmit sem írnék. Ha pedig azt írom, hogy semmit sem írok, akkor valószínűleg egyest kapok, tehát most már muszáj lesz valami konkrétumot is megfogalmaznom. Így a végére hagytam a közhelyes dolgokat, amik (gondolom) minden másik kisesszének is a gerincét fogják képezni: fontos a család, a barátok, az őszinteség, a becsület, a tisztesség, a szabadság, az igazság. Ja, meg a világbéke is.
(fontos lenne továbbá ötöst kapnom erre az esszére, ugyanis nyelvtanból kettessel indítottam az évet)
Pruzsinszki Bence, 12. A