Mindenki szereti a hangzatos szalagcímeket.
Mindenki szereti, hiszen mindannyian emberből vagyunk. Talán azért érdeklődünk jobban irántuk, mert egy érdekes cím egy valószínűleg érdekes cikket takar. Ez persze nem mindig igaz, de erről majd később. Szóval, hangzatos címek. El kell ismernünk, hogy a legtöbben szívesebben olvasunk el egy olyan cikket, amelynek a címe így szól; „Ki fogja megmenteni a lakhelyüket elveszítő jegesmedvéket?”, míg az „Olvadnak a jéghegyek” címűre valószínűleg nem kattintanánk olyan nagy hévvel rá. Vagy, mondjuk két eshetőségünk van, mindkettő majdnem ugyanazt a cikket takarja, csak más címmel. Az A) verzió: „Napi hírek az USA-ból”, a B) verzió; „Biden vajon tényleg megvesztegethető?”. Valljuk be, azért a második cím érdekfeszítőbbnek tűnik. Igen, az újságíróknak pont ez a céljuk. Lehet, hogy a „Napi hírek” cím alatt hitelesebb információk birtokába jutunk, és a Bidenről szóló több valótlanságot állíthat, mégis, mi a B) verziót választottuk. És akkor most néhány szó az álhírekről.
Az álhírek célja a félreinformálás. Félre akarják vezetni az olvasót, aki néha bedől a cselnek, néha pedig nem. A szinte legmeghatározóbb oka az álhírterjesztésnek a politika. Az írókat ilyenkor a politikai befolyás megszerzése, a haszon mozgatja. Van azonban egy még ennél is nagyobb probléma, ugyanis nem csak az emberek hozhatnak létre áloldalakat, álhíreket. Sajnos már a gépek is képesek erre, ami csak azért is szomorú, mert azok még nem is annyira kreatívak. Viszont sokkal pontosabbak, mint amennyire egy ember képes, ezért nehezebben buktathatók le.
Természetesen lehet az ellen védekezni, hogy bedőljünk ezeknek a hazugságoknak. Elsősorban el kell gondolkodni azon, mennyi lehet ebből a hírből igaz. Fel kell fedezni, ha a sorok között ellentmondás alakul ki, esetleg maga a szerző sem biztos az állításában. Ellenőrizni kell a hivatkozásokat, a kommenteket, bár ezeket könnyen meg lehet hamisítani, úgyhogy óvatosnak kell lennünk. Emellett még talán a legfontosabb, hogy a saját tudásunkra, tapasztalatainkra kell támaszkodnunk.
Az álhírterjesztést törvény tiltja: három év börtön annak a büntetése, akit lefülelnek. Pedig szívesen megpróbálkoztam volna vele. Kihozza belőlem a kreativitást. De ezt most hagyjuk, inkább nézzünk néhány példát az álhírekre:
Propaganda. Céljuk az emberek véleményének megváltoztatása, vagy egy illető fél lejáratása, általában politikai hírekkel kapcsolatban. Veszélyesek. Ezalatt azt értem, hogy sokszor egy létező személy szavait forgatják ki, elvonva a figyelmet arról, amit az illető igazából mondani akart, ezáltal negatív fényben tüntetve fel őt. Más céljuk lehet esetleg a félelemkeltés. A propaganda-cikkek egymás ellen hangolják az embereket, így próbálnak maguknak támogatókat szerezni.
Összeesküvés-elméletek. „Foszforsavval mérgezik az ivóvizeket!” hirdeti az egyik szalagcím. Na, persze. Bizonyára sokunknak eszünkbe jut, hogy a foszforsav nem mérgező, a kólának is összetevője. Ám vannak, akiket megijeszthet ez a hír, ugyanis nincsenek tisztában azzal, hogy a foszforsav mérgező, avagy nem mérgező. Az emberek ezen része pánikba eshet olyan sorokat olvasva, mint „…hatása lehet a bőr teljes elszíneződése, gyakori légcsőfájdalom, a gyomor összehúzódása, stb…”. Ezeknél a híreknél a legfontosabb, hogy a saját tájékozottságunkra alapozzunk.
Közvéleménykutatás. Tegyük fel, hogy közvéleménykutatást tartanak egy városban. A megkérdezetteknek feltesznek egy eldöntendő kérdést, amelyre két válasz lehetséges: igen vagy nem. Az újságíró kérdésére 37 db igen és 26 db nem érkezik. Ez rendben is lenne. Ám az újságíró jobban örült volna, ha még több igen érkezik, és úgy gondolja, nem lehet abból nagy baj, ha kicsit megemeli a számukat, mondjuk 59 db-ra. Ez így már mindjárt más arány, és ezzel a mi újságírónk is tisztában van. Arra gondol – nem is alaptalanul –, hogy a cikkét olvasók minél több igent látnak, annál inkább eltűnődnek azon, hogy a kérdésre a megfelelő válasz az igen, még ha ezelőtt nemre is szavaztak volna. Ez a befolyásolás egyik nem túl szép fajtája.
Kattintásvadász címek, már az elején is volt szó róluk. Ezek nagyrészt ártalmatlanok, egyedüli céljuk a pénzszerzés, amely minden egyes olvasóért, megtekintőért jár. Ezért van az, hogy a „Lionel Messi visszavonul?” cím alatt egy semmitmondó cikket találunk, amely felteszi ezt a kérdést, de persze megválaszolatlanul hagyja.
Elfogult cikkek. Sokszor jönnek velünk szembe a kormányt vagy az ellenzéket szidó tartalmak. Meg kell próbálnunk ezektől elvonatkoztatni, és csak a saját gondolatainkra hallgatni. Persze, azért néha érdekes megismerkedni egy, a mi elméletünkkel nem megegyező véleménnyel, másféle érvelést is elolvasni, mert tanulságos lehet.
Szatíra. Nem csinál mást, csak szórakoztat. Igazából könnyű felismerni, mert sokszor ostobaságot állít. Mégis ki dőlne be egy olyan tartalomnak, ami azt taglalja, hogy azért lesz szerencsétlen a következő évünk, mert „2022-ben a szilveszter péntek 13-ára esik!!!!”?
Bizonyára feltűnt a kedves Olvasónak, hogy nem a jegesmedvékről, még csak nem is Bidenről szólt az olvasott szöveg. Aki azonban ennek ellenére mégis eljutott az esszém végére, az érteni fogja, miért.
Essősy Ágota Dorka, 9. A
-az esszé a gimnázium 2021-es digitális témahét "fake news"-pályázatán 3. helyezést ért el-
Comments