Ahogy az már egy korábban megírt szövegemből is kiderült (egészen konkrétan ebből), én egy érdekes, mondhatni furcsa ember vagyok, és ez még enyhe kifejezés. Mondták már, hogy nincs még egy olyan őrült diák, aki ok nélkül minden tanítási napon már nyitásra, vagyis 6:30-ra ott lenne a gimiben. Ez így is van, de nézzünk az okok mögé!
Való igaz, hogy nálam már csak az logikus, ami logikátlan, de a korai iskolába járást vizsgálva azért vannak érthető indokaim. Először is hadd térjek ki a szokás eredetére. A 2021/2022-es tanév végére kell visszamenjünk. Akkoriban ugyanis minden pénteken 6:50-es indulással, autóval hoztak el a sulihoz, tehát bár nem nyitásra, de még így is relatíve korán beértem. Az egyik ilyen alkalommal májusban történt, hogy már többen is ott voltak a teremben, mikor én megérkeztem, és azt a körülbelül 40 percet, ami az áhítatra indulásig telt, remek hangulatban töltöttük. Vicceket és egyéb szórakoztató történeteket meséltünk, emellett hasonlóan okos zenéket játszottunk le hangszórón. Ez annyira zseniális volt, hogy megegyeztünk: ezt egy héttel később megismételjük. Akkor elterveztem: a minőségi idő és a sok nevetés érdekében már nyitásra bejövök.
Ennek menetrendje pedig egyszerű. Felébredek először 4:00-kor, de a valódi kelés 4:30 fele történik. Bepakolok (mert előző este persze lusta vagyok), átöltözöm, megreggelizek, és 5:10-kor indulok a helyi járathoz. Azzal odaérek fél 6-ra a buszvégállomásra. Mindig az 5:55-kor induló Tatabánya-Tata busszal megyek, így a várható érkezésem a tatai buszvégre negyed 7. Felsétálok a Refihez, és várok még 5 percet a portásra, hogy bemehessek az épületbe. Egyszerű, mint százas szög, ugye?
Na de akkor lássuk, hogy az azóta mindennapos szokásom (ami egyébként csak október óta mindennapos) mellett milyen érvek hozhatók fel:
Amit a leginkább nem szoktak érteni, hogy miért nem alszom plusz két órát, ha megtehetném. Ennek két oka van. Egyrészt magamon mindig azt érzem, hogy teljesen mindegy, 4:30-kor vagy 6:30-kor kelek-e, így is, úgy is marha fáradt vagyok. Akkor már nem teljesen mindegy? Sőt, ha tisztában vagy vele, hogy másnap nagyon korán kelsz, abban van egy extra motiváció, mely számomra még könnyebbé teszi az ébredést.
A második érv az, hogy mivel tudom, hogy korán kelek, ezért bár nem mindig, de sokszor tudatosan annyival korábban megyek aludni is. Amíg nem így tettem és 6:30-kor keltem, soha nem tudtam magam erre rávenni. Úgy voltam vele, hogy messze van még az a fél 7, simán fent maradhatok éjjel 2-ig vagy akár tovább is. Mondanom sem kell, hogy így nagyon alváshiányos voltam; többször volt tavaly, hogy órákon elaludtam. Most már a minimum 6 óra alvás meg szokott lenni.
Nagyon jól esik az is, hogy nyugodt a környezet, amíg beérek. Az utcák és a buszok nem zsúfoltak. Én egyébként is szeretem az állandóságot. Mind a helyi járaton, mind a helyközi járaton ugyanazok az emberek utaznak, és mindenkinek megvan a maga helye, mindig mindenki ugyanoda ül. Ebből a szempontból a helyközi vonal a legjobb. Míg a helyin nem feltétlen, itt (szinte) mindig ugyanaz az ember a sofőr, akivel azóta nagyon jóban vagyok. Ezenkívül a szokásos csuklós busz 4-5 embernek van fenntartva - tiszta luxus, mi?
A következő pont persze nem mindig igaz, mert ez függ az adott hónaptól és a felhőzettől is, de amikor egy gyönyörű napfelkeltét láthatok, az számomra csodálatos és lenyűgöző, olyankor szintén eszembe jut, hogy mennyivel jobb ez, mintha még egy kicsit aludnék.
További előny, hogy így nem kell észben tartanom, mely napokon lesz az osztályok közt valamilyen meccs, egyről sem maradok le.
Miután felmentem a szekrényemhez és lepakoltam, mindig végigvonulok az aulán, és jó hangosan csapatom valamelyik zenémet. Nincs is jobb, mint a kihalt folyosókon dorbézolni és táncolni. Én vagyok a suli ura, emberek. ;)
Ezek mellett természetesen az is igaz, hogy otthon csak nagyon ritkán tudom magam rávenni a tanulásra. Ha azonban bent vagyok a gimiben már az áhítat előtt több mint egy órát, ott könnyebben megy.
Viszont előfordult egyszer, hogy elaludtam, és csak 5:30-kor sikerült felébrednem. Nemcsak nagyon bosszantó érzés volt, de a helyi és helyközi járatok menetrendjét így olyan rosszul fogtam ki, hogy csak 5 perccel korábban értem be, mintha 6:30-kor kelnék. Ezenkívül borzalmas volt, hogy a jól megszokott állandóság odaveszett. Más busz, más utazóközönség, más környezet. Igencsak rossz emlékként maradt meg.
Nem tudom, mindez elég meggyőző volt-e, hogy miért jó nekem ezt csinálni,
de íme, vannak indokok.
Továbbá azt sem tudom, motiváltam-e bárkit is a korán kelésre. Akár igen, akár nem, ezt a szöveget jólesett írni.
Köszönöm a fegyelmet!