Az elmúlt hetekben több magyartanár is íratott kisesszét “Arról, hogy mi a fontos”. Elsőre bagatellnek tűnik. Hogyhogy mi? Hát természetesen a... A... Hm... És kiderül, hogy nem is annyira egyszerű a dolog. Meg hogy érdemes rajta elgondolkodni. Mert apróságok is lehetnek fontosak, például egy papírfecni, amire valaki valamit leírt neked, és nem tudod (nem is akarod) kidobni. Vagy a kék ég (persze az nem apróság). Vagy egy növény, vagy egy séta a természetben. És korábban fontosnak tartott dolgokról derül ki, hogy nélkülük is lehet élni. Fontos-e a kényelmünk? Az egészségünk? A fejlődés? Fontos-e mindig előre menni – vagy néha éppen a megállás lehet borzasztóan szükséges?
Azok a fiatalok, akiknek a szövegeit ebben a sorozatban közzétesszük, megálltak és elgondolkodtak. Őszinte, szép, néhol kíméletlen, néhol megosztó vallomásokat írtak. De egytől egyig fontosakat.
Először Argai Réka kisesszéje következik, a többi szöveget pedig ITT találjátok.
Mindenki számára más és más a legfontosabb dolog az életben, viszont vannak olyan személyek, tárgyak, érzések, melyeket mindenki fontosnak tart.
Hogy számomra mi fontos? Ha egyszerűen kellene megfogalmaznom, azt mondanám: ami, illetve aki boldoggá tesz, és akit én is boldoggá tudok tenni. Több igazán fontos dolog is van az életemben, kezdve a családommal, akikhez nagyon erős szeretet fűz. Ők azok, akik minden egyes rossz és jó tulajdonságomat ismerik, tudják, mikor vagyok szomorú vagy boldog, esetleg mikor nem mondok igazat. Még azzal is tisztában vannak, hogy a szemöldökráncolásomtól kezdve a szám lebiggyesztéséig az egyes arckifejezéseim mit jelentenek. Mindenkinél jobban ismernek, és minden egyes hibámmal együtt feltétlenül szeretnek. És ez nekem mindennél többet jelent, ez nekem mindennél fontosabb. Szeretni és szeretve lenni. A tudat, hogy ha hazamegyek, van, aki vár. Aki vigyáz rám.
Szintén nagyon fontos az egészség, amit a családomhoz is tudok kötni. Hiszen nem csak a saját egészségemre próbálok odafigyelni, hanem a rokonaim egészsége is létfontosságú számomra. A legboldogabb embernek tartanám magamat, ha tudnám, hogy se nekem, se a hozzátartozóimnak nincsenek egészségügyi gondjai. Ha egészséges vagy, akkor hosszú és tartalmas időt tölthetsz a családoddal.
És itt jön képbe az idő. Az idő, amit szeretteiddel tölthetsz. Elengedhetetlen, hogy az együtt töltött percek ne csak időpazarlásnak tűnjenek, hanem tartalmazzanak hosszú, kiadós beszélgetéseket, sok mosolyt és örömöt. Mindezek mellett magunkra is elegendő időt kell fordítanunk. Hogy ki tudjunk kapcsolódni, az unalmas, monoton mindennapi életből ki tudjunk szakadni, még ha csak egy kis időre is.
Végül, de nem utolsó sorban jönnek a barátaim. Akik tényleg már annyira közel állnak hozzám, mint a családom. Sok barátnőmre úgy tekintek, mintha a saját testvéreim lennének. A hozzátartozóimon kívül ők ismernek a legjobban, és bármikor számíthatok rájuk, örömben, bánatban is. Mindenben mellettem állnak, még ha nem is értenek egyet a döntéseimmel, cselekedeteimmel, akkor sem fordítanak nekem hátat. Így, az utolsó évünk vége felé közeledve egyre többször megfogalmazódik bennem a kérdés: Mi lesz velem nélkülük? Többségüket nem fogom mindennap látni, nem fogok tudni velük mindennap beszélni. Csak reménykedni tudok benne, hogy igaz az a mondás, hogy a távolság nem jelent semmit, ha két ember szereti egymást. A tőlük kapott szeretet is végtelenül fontos számomra, így minden erőmmel azon leszek, hogy a mi barátságunk ne álljon meg a gimnázium kapujánál, hanem sokkal tovább tartson.
Argai Réka 12. A
Comments