top of page

A digitális témahét irodalmi pályázatának második helyezettje

Az utolsó fellángolás


Elhangzik az ország utolsó kocsmájában, 2073-ban. A kocsmát csak

egyetlen ember látogatja.


A táguló semmi ágán

Nem terem már semmi sem.

Miért kell nekem ilyen árván

Egymagamban tengenem.


Eldalolom, hogy az élet

Hogyan fordult ekkorát

Találsz benne csatát, s szépet

Önts még egyet Jóbarát


Tűz a vadat elriasztja

A szemben csillan értelem

Törzsi dobok szántó hangja

Felperzselő, féktelen


Tűzcsiholás, világégés

Mindent elsöprő forróság

Elindulás? Visszalépés?

Börtönrabnyi súlytalanság


Itt a lángok elenyésznek

Gondolkodni oly nehéz.

Megteszi ezt más helyettem

Az EMÁJ is bekerít.


A neonok fehér fénye

Elnyeli a gyertyafényt

És a gépek új jövője

Elnyeli az ó egyént.


Unalmamban nem teszek mást,

Neoncsőbe bámulok,

Feladom az álmodozást.

Tűzgyújtásra várhatok.


Kialudt már rég a szikra,

Nem világít senki sem.

Így hunyt ki az élet lassan

És művészet sem kell nekem…


Nincs már célom, nincs erőm.

Nincs már múltam, nincs jövőm.


Almási Liliána, 11. B



173 megtekintés

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
bottom of page