50 év múlva
Mint óceán helyén a pusztaság,
Kihalva belőle minden élet:
Belőlem is az érzelem kiszáradt már
És a homok, a hamu eltemet.
Felnézek és utcai lámpák
Neon fénye átitat.
Nem látok rajtuk át,
Semmi érzés nem maradt.
Áramszünet, félelem.
Magammal lenni fáj, nagyon
Fáj. Gondolkodom, elmélkedem
És eszembe jutsz az alkonyon.
Újra érzek, újra fáj,
Mint ötven éve máskoron
És a tenger újra átjár –
Könny csorog az arcomon.
