50 év múlva

Mint óceán helyén a pusztaság,

Kihalva belőle minden élet:

Belőlem is az érzelem kiszáradt már

És a homok, a hamu eltemet.

Felnézek és utcai lámpák

Neon fénye átitat.

Nem látok rajtuk át,

Semmi érzés nem maradt.

Áramszünet, félelem.

Magammal lenni fáj, nagyon

Fáj. Gondolkodom, elmélkedem

És eszembe jutsz az alkonyon.

Újra érzek, újra fáj,

Mint ötven éve máskoron

És a tenger újra átjár –

Könny csorog az arcomon.

50 év múlva - a digitális témahét irodalmi pályázatának 2. helyezettje