Ő teszi tökéletessé utamat - Nágel Zalán áhítata

Isten igéjét a Zsoltárok könyvének 18. fejezetéből olvasom, a 29-ik és 33-ik verset:

29. Mert te gyújtasz nekem mécsest, Uram; az én Istenem fénysugarat küld nekem a sötétbe.

33. Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat.

Mindannyiunk számára vannak olyan útmutató, útjelző elemek az életben, amik terelgetnek minket egy irányba. Lehetnek ezek a szüleink, legjobb barátaink, példaképeink. Vannak olyan bevett és tanult elveink, amikhez kötjük magunkat, hogy a társadalom számára elfogadott módon vezessük az életünket. De biztos, hogy ez az az út és módszer, amit járnunk kell, amire feltétel és bármilyen kérdés nélkül hagyatkoznunk kell? ... Kétlem.

Két és fél éve volt az első olyan istenélményem, amikor igazán éreztem Isten közelségét hozzám. Bármennyire sablonos lehet most utólag elmesélve, bármennyire is jellegtelennek tűnhetnek a körülmények, a hitéletemben egy olyan fordulópont volt, ami mind a gondolkodásomat, mind a világról és Istenről alkotott addigi képemet megváltoztatta. 2020. július eleje, életem első IFI tábora, túrázás. A menetelés során kaptunk egy egyszerű utasítást, miszerint a következő kb. fél órában meg kell próbálnunk teljes csendben haladni tovább. Ebben az időben a gondolataim olyan pályát írtak le, amilyet még egy képernyővédőn pattogó DVD-felirat sem tudna utánozni. Bejárta elmém a múltat, a jelent, a jövőt, gondolkodtam magamon, a kapcsolataimról, céljaimról, az életemről. Végül jött az az érzés. Olyan, mint amikor a sokáig várt pillanat bekövetkezik, és a DVD-felirat a képernyő sarkából pattan vissza. Egy felismeréssel kezdődött, hogy saját erőmből nem tudtam volna megvalósítani azt az eseménysorozatot, ami azt eredményezze, hogy abban a pillanatban olyan gondolkodással, személyiséggel, tapasztalatokkal ugyanott álljak. Abban a pillanatban rengeteg érzelem szabadult fel bennem egyszerre: hála, boldogság, meghatottság, ijedtség, meglepettség, felszabadultság és gyengeség. Ez az én megtérésem története.

De mi az, amit megértettem? Azt, hogy Isten jelenléte az életem folyásában nem egy állandóan és konkrétan érezhető dolog, hanem az, ahogy az apró dolgok hirtelen egy teljes egésszé állnak össze.

Mint egy kirakós darabja, aminek a végleges helyét nem biztos, hogy azonnal megtalálod, amikor kiveszed a még helyükre nem került darabok közül, de később mégis egy előre elrendelt és gondosan kitalált, oda tökéletesen illő helyre tudod beilleszteni.

a kép forrása: pixabay

A legkönnyebben úgy tudom értelmezni ezt, hogy egy nálam sokkal hatalmasabb erőnek kellett megterveznie, alakítania és formáznia az életem útját, mert ezt emberi erőből lehetetlen kivitelezni. Ez az érzés megmutatta nekem, mennyire apró vagyok az egészben, de boldogsággal töltött el, mivel azt éreztem, hogy Isten ebben csak rám figyel, én vagyok a figyelme középpontjában. Ez a meglátás viszont hamarosan átfogalmazódott bennem, hiszen rájöttem, hogy ha engem így vezet, akkor a velem egy Földön élő másik nyolcmilliárd embert is ugyanígy vezetnie kell. Megértettem, hogy nem csak én vagyok a főszereplő; mivel ahogy az én életemben is megjelennek más emberek, úgy én is megjelenek az ő életükben, ahol ők állnak az ő történetük középpontjában, és én kapcsolódok hozzájuk. Ennek összehangolása nem lehet csupán a véletlen vagy a sors műve. Ez Isten végeláthatatlan vezetése.

Isten természetfeletti munkájának megtapasztalása nem volt egy egyszeri élmény számomra, kisebb-nagyobb időközönként újra és újra átélem. Ilyenkor mindig felszabadul bennem az a rengeteg érzelem, amikről korábban beszéltem, teljesen elérzékenyülök, mert megélni ezt az érzést többedjére is ugyan olyan csodálatos, mint legelőször. Ezekben a pillanatokban megállok pár percre és átgondolom, mennyi minden történt velem az elmúlt időszakban.

Szeretném megerősíteni azt bennetek, hogy Isten valóban ott van veletek, és a háttérben, a színfalak mögött állandóan munkálkodik.

Vannak közületek, akik ezt már érezték, nem biztos, hogy pont ugyanúgy, mint én, de ez nem is baj; és vannak köztetek, akik még nem érezték meg ezt. Ne csüggedjetek, mert veletek van Isten, és ugyanúgy meg fogja mutatni nektek azt, amit veletek és az életetekkel tett eddig, vagy amit még tenni fog. Nem kell görcsösen keresni Őt mindenben, én sem teszem, mert tudom, hogy eljönnek azok a megszentelt pillanatok, amikor összetalálkozok Vele. Buzdítalak titeket arra, hogy ismerjétek meg Őt, akár az imádság útján, akár az Igén vagy mások bizonyságtételein keresztül. Várjátok Őt az életetekbe, még akkor is, amikor úgy érzitek, hogy nem vagytok Hozzá méltók, amikor Előle bújnátok el a leginkább, akkor se zárjátok ki Őt a szívetekből, mert Ő az egyetlen, akiben valóban feltétel nélkül bízhattok. Akinek tényleg nyugodtan a kezébe adhatjátok az életeteket, mert sosem fog elhagyni titeket.

Imádkozzunk!

Drága Uram, köszönöm neked azt, hogy te mindig velünk vagy, hogy gondod van ránk és az életünkre. Köszönöm, hogy oly sok féleképpen tudod magad nekünk megmutatni, hogy a legnagyobb kétségbeesésben és a legnagyobb boldogságban is mellettünk állsz. Kérlek, Uram, akkor is vezess minket, amikor éppen távolabb állunk tőled, amikor úgy érezzük, nincs kiút, Te add meg nekünk a kezdő löketet a megoldás felé. Add Uram, hogy minél többen érezzük át a te vezetésedet az életünkben! Ámen.

Nágel Zalán, 11. B