Hit és magyarság, avagy az önmagát szépítő rózsa - Paulik Zsófia áhítata

Brotestánsokk Média
16 órával ezelőtt
3 perc olvasás

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Erős vár a mi Istenünk! Áldás, békesség!

Így szólnak az Apostolok cselekedetei 17. részéből a 26-27. versek:

„Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem.”

„A szőlő a napsugaraktul érik;

Mig édes lett, hány napsugár

Lehelte rája élte melegét,

Hány százezer, hány miljom napsugár?...

A földet is sugárok érlelik, de

Ezek nem nap sugárai, hanem

Az embereknek lelkei.

Miden nagy lélek egy ilyen sugár, de

Csak a nagy lélek, s ez ritkán terem…”

Petőfi Sándor „szőlőszem-hasonlatából” olvastam fel pár sort.

Tizedikes voltam, amikor elhatároztam, szeretnék majd egyszer áhítatot tartani, mégpedig arról, hogy szerintem milyen kapcsolat van a magyarok és Isten között. Most itt vagyok, eléggé izgatottan, de remélem, szavaim közt mindenki talál valamit, ami egy kicsit közelebb hozza Istent önmagához.

Az én családomat a hittel lehetne legjobban jellemezni. Mindenki hisz. Legfőképpen Krisztusban. Bármiről legyen szó, akár jó, akár rossz helyzetről, sosem vesztjük el a hitünket. Abban is biztosak vagyunk, hogy Isten minden egyes hajszálunkat megtervezte. Számomra a véletlen csupán Isten művészneve. Ezért gondolom, hogy okkal születtem, születtünk Magyarországra. Feladatunk van, amit ránk bíztak, és kötelességünk ezt teljesíteni. Nem egyszerű a dolgunk, ám senki sem mondta, hogy egyszerű lesz.

Valaki azt mondta nekem: csak akkora feladatot kapsz, amennyit tudják, hogy elbírsz. Tehát ha úgy érzed, problémád van, és alulmaradsz, jusson ez az eszedbe: annyit kapsz, amennyit elbírsz.

Visszatérve az eredeti gondolathoz, ha jó úton haladunk, érezni fogjuk, hogy nem vagyunk egyedül, és vezetnek minket. Isten sosem hagy magadra.

Emellett nem szabad elsiklanunk afelett sem, hogy milyen áldottak vagyunk. Egy olyan gyönyörű helyet mondhatunk hazánknak, amit csak 14 millió ember mondhat el a Földön. Istennel való kapcsolatunk ezeréves. Keresztényi múlttal rendelkezünk, amit nem lehet eltörölni. Kapcsolatban állunk Krisztussal. A nemzeti hőseinket is az Istenbe vetett hitük segítette. Ez adott nekik erőt. Mindez beleivódott mind az emberekbe, mind az ország lelkébe. Természeti kincseink unikálisak, zenénk egyedülálló, amely magában hordozza a magyar lelket, és ahány külföldi részesül benne, annyi rajongót szerzünk az országunknak. De ami talán még a léleknél is fontosabb, az a szív. A magyar szívet senki más rajtunk kívül nem értheti meg. Talán jobb is, mert így nem tudja a többi ember, miből marad ki. De ezt nem is lehet elmondani. Legalábbis én nem tudom elmondani. Nem ismerek ehhez méltó szavakat.

Még szerencse, hogy vannak olyan honfitársaink, akiknek az volt a feladatuk, hogy ezt elmondják/ leírják nekünk.

„Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,

Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!

Magyarnak lenni: nagy s szent akarat !

(s pár sorral később)

Viselni sorsunk, ahogy meg van írva;

Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,

Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,

Féltőn borulni minden magyar rögre,

S hozzátapadni örökkön-örökre!”

Ezek a sorok Sajó Sándor tollából származnak. Szerintem mindent leír. A költők üzennek nekünk. És ha már az üzenetnél tartunk, eszembe jut még egy idézet:

„A nagy világon e kívül

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze;

Itt élned, halnod kell.”

Gyakran halljuk ezt a négy sort, elvileg fejből is megy. Nagy divat mostanában az egész világon, hogy az emberek elköltöznek saját hazájukból. Szerintem ez nem oldja meg azt a problémát, amiért elhagyjuk az otthonunkat. Tompa Mihály azt mondta: „Szivet cseréljen az, aki hazát cserél!” Lám, megint előjön a szív! Nincs mit tenni, egyszerűen be vagyunk kötve ide. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem jó utazni, megismerni más országokat, más kultúrákat, mert ez is fontos. De amikor leszáll a repülőgép, és a családod a nyakadba borulva azt mondja: Isten hozott itthon, annál nincs jobb szerintem.

Isten a tenyerén hordoz bennünket. Merjük megérezni a hazaszeretetet, mert olyan erőt ad, amit nem tudok semmihez sem hasonlítani. Itt vagyunk Európa kellős közepén, és ha akarjuk, ha nem, mindenki figyel ránk. Van miért büszkének lennünk. Én a magam részéről mindent megteszek, hogy büszke legyen rám ez a nemzet.

Rudolf Steiner, magyar származású, Murakirályon született filozófus szerint az önmagát szépítő rózsa a kertnek a díszére is válik. Tehát törekszem arra, hogy amit teszek, amivel foglalkozom, az értékes és hasznos legyen, és az idézet szerint ez elég is ahhoz, hogy a magyarsághoz hozzátegyek valamit.

Mert dolgom van, hiszen Istennek terve van velem, és Ő ide teremtett engem.