Elfogadás, motiváció, pozitivitás - Trestyánszki Maja áhítata

"E mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor!" (Zsid. 3: 15)

Már majdnem két éve megszületett a fejemben a gondolat, hogy egyszer áhítatot szeretnék tartani. Eddig attól féltem, hogy ami baki lehetséges egy áhítat tartása alatt, az meg fog történni velem, de ebben a tanévben úgy érzem, hogy Jézus Krisztus meghívott engem arra, hogy legyek elég bátor és beszéljek nektek néhány gondolatomról. Úgyhogy meg is teszem, és remélem, ezzel erőt tudok adni nektek is, nem csak magamnak.  

Tehát... Elfogadás, motiváció, pozitivitás. Mind a három fontos, ha eredményes és Istennek tetsző életet szeretnénk élni. Tudom, hogy szürkék a hétköznapok és mindenki alig látja a végét, de hiszem, hogy érdemes kitartani. Azt is tudom, hogy a nehézségeink tudnak halmozódni: hetedikesként, kilencedikesként beilleszkedni egy új közegbe, megszokni egy új rendszert. Végzősként érettségizni. És még sorolhatnám, a dolgozatoktól kezdve az évvégi vizsgákig. Mind félelmetes, és néha lehetetlennek tűnik. De az Istenbe vetett hittel sokkal egyszerűbb ezeket megugrani.  

Említettem az elfogadást. Ezt most nem olyan szempontból közelíteném meg, hogy társainkat, felebarátainkat fogadjuk el, ahogy vannak - persze ez is fontos és érdekes téma -, hanem hogy a velünk szembejövő akadályokat fogadjuk el, és próbáljuk őket leküzdeni és megoldani. Hiszen Isten mindenkinek egyen-egyenként igazgatja az életútját és nem véletlen adja nekünk azokat az akadályokat! Talán ezt a legnehezebb elhinni, hogy az életünk Isten kezében van, Ő alakítja úgy a dolgokat, ahogy azok vannak és ahogy azoknak lenniük kell. Például nálam a középiskola-választáskor a Refi nem volt ott a gondolataim között, viszont visszakerültem olyan kapcsolatokba, régi barátságokba, ahol ez az iskola volt a cél. Amint többet megtudtam a Refiről, máris az első helyen szerepelt a listámon. Mostmár el sem tudnám képzelni, milyen lenne az életem, ha nem ide járnék, hiszen ez a hívő, befogadó légkör egy teljesen pozitív felfogás irányába terelte a gondolataimat, amiért (bár lehet néha nem úgy tűnik, de) nagyon is hálás vagyok.  

A második a motiváció. Merem feltételezni, hogy mindenki volt már annyira motiválatlan, hogy még a szemetet is nyűg volt számára kivinni. Velem is sokszor megtörténik ez, illetve az elmúlt két évben  a tanulás terén is sokszor éreztem motiválatlanságot, nem láttam a fáradozásaim eredményét. De számomra az ilyen helyzetekben is az a kulcs, hogy kicsit megállok és elgondolkozom, mérlegelem az elmúlt napokat vagy akár hosszabb időtartamokat, és eszembe jut az a gondolat, hogy Jézus Krisztus mindig ott van mellettünk, és bármikor fordulhatunk hozzá, hogy jelen esetben adjon erőt a motiváltság visszaszerzéséhez. És mindez után az is eszembe jut, hogy mennyire hálás lehetek azért, hogy minden reggel felkelhetlek, hogy tehetek olyan dolgokat, amihez motivációra van szükségem, és hogy Isten ezeket mind megadja nekünk.  

Végül a pozitivitás. Ha pozitívan, derűsen látjuk a feladatokat, akadályokat, akkor máris könnyebb lesz megoldani azokat, és akár még a körülöttünk lévőket is jobb kedvre deríthetjük. Viszont ha folyamatosan az elbukás van a szemünk előtt, az elveszi az időnket és energiánkat attól, hogy Isten jó akaratát és ténykedéseit észrevegyük. Én rosszul is érzem magam egy negatív közegben, ahol semmi sem felel meg az embereknek, nem látják a jó részét az olykor nehéz dolgoknak. Hiszen minden bonyodalomból származik legalább egy jó és hasznos tanulság. Ezért is próbálok olyan társaságban és közegben lenni, ahol a vidám légkör van jelen.  

forrás: pixabay

Úgyhogy én kívánom mindenkinek, hogy találja meg nap mint nap ezt az elfogadást, motivációt és pozitivitást, hogy örömteli mindennapjaitok legyenek. 

Imádkozzunk! 

Imádság: Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy rád bízhatjuk életünket, és hogy mindig ott munkálkodsz a háttérben, még ha olykor nem is vesszük észre. Hálát adunk, hogy minden nap buzdítasz bennünket és megalapozod a motiváltságunkat, pozitivitásunkat. Kérünk, hogy tarts meg bennünket minden nehézégben, hogy kiutat találhassunk azokból. Ámen.

 "És ismét: Én őbenne bízom." (Zsid. 2: 13) 

Trestyánszki Maja, 11. B