A kísértés - Pógyor Dominik áhítata

Mt.:4,1-2): ,,Abban az időben a lélek a pusztába vitte Jézust, hogy megkísértse. Negyven nap és negyven éjjelen át böjtölt, végül megéhezett."

A történet folytatását bizonyára ismeritek. A sátán mindenféle csábító dolgot mond Jézusnak. Mint amikor éhes: ,,változtasd kenyérré ezeket a köveket." De azt is akarja, hogy vesse le magát a szikláról, hiszen az angyalok majd a tenyerükön hordozzák. Vagy akár még, hogy boruljon le előtte őt imádva, cserébe megkapja a világ valamennyi országát. Ezekben a kísértésekben a sátán addig erősködött, míg Jézus el nem zavarta őt.

Feltesszük a kérdést: Miért fontos ez a történet számunkra itt a böjt végéhez közeledve? Erre a válasz: Azért, mert mi magunk is kísértésbe eshetünk, méghozzá elég könnyen. Mert a kísértés mindig mindenhol jelen van, csak nem mindig mutatja meg magát, vagy nem mindig vesszük észre. Fontos tudni azt, hogy amikor a sátán minket is megkísért, a legtöbbször a saját gyenge pontjainkon keresztül, a saját sebeinken keresztül próbál minket megtámadni. Azért, hogy mi eltávolodjunk Istentől, és azért is a gyenge pontjainkon keresztül, mert ő okosabb, mint mi. Ez persze nekünk nem tetszik, meg nem is értünk ezzel egyet, mert hogy lehet az, hogy a sátán a rossz, és a gonosz okosabb, mint mi? Azért, mert ő is ismer bennünket, mint Isten, figyeli minden tettünket, és kihasználja azokat a lehetőségeket, amikor hozzánk tud férkőzni, el tud minket csábítani és a rossz felé terelgetni, néha úgy, hogy azt mutatja nekünk, hogy jó az, amit teszünk. Csak éppen nem az. Ez akkor fordul elő (főleg most, a böjtben) amikor lehetőségünk nyílik arra, hogy rosszat tegyünk. Mert nem akkor fog hozzánk szólni a kísértő, amikor nyugodtak vagyunk, amikor nincs lehetőségünk a rossz felé hajlani, hanem amikor van. Amikor van arra esély, lehetőség, hogy most visszaszóljunk valakinek, vagy akár csak hogy éppen most cselekedjünk másképp. Sokszor hivatásaink, hitünk kárára, mert most épp nem számít.

Jézushoz is odament a sátán, megkísértette, amikor a legjobban küzdött, de ő Istent nem kísértve és hatalmával vissza nem élve (pedig egy csettintéssel megszüntethette volna a sátánt, de nem tette meg), a Szentírás ismeretével és Isten iránti szeretetével ellenállt. És a sátán veszített.

Mi is épp így, ha ismerjük az írást: a benne levő történeteket, üzeneteket, tanulságokat, vagy segítségeket, akkor vissza tudjuk utasítani azt a csábítást, amely a jót mutatja és nem a rosszat, nem mutatja meg tetteink következményeit, hogy az rossz, amit teszünk.

Ary Scheffer: Jézust megkísérti a sátán. forrás: https://dka.oszk.hu/

Ezért bátorítalak én is benneteket arra, hogy imádsággal és nagy elhatározással mondjunk ellent a sátán összes cselekedetének, csábításának, amelyekkel minket a bűnre vezérel. Ehhez és a sikeres böjtöléshez adjon nekünk erőt, figyelmet és kitartást a Gondviselő Isten. Ámen.

Pógyor Dominik, 10. B