Textus: Zsolt 34,6
Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk.
Azt mondják, hogy a zsoltárok veszélyes versek: olyannyira szíven ütnek, hogy egyszerűen kiprovokálják az Isten felé fordulást, és elérik, hogy gyökerestől megváltozzon az életünk. Bár néha zavarbaejtő a zsoltárok őszintesége, mégis azt kell mondanunk, hogy egy-egy zsoltársorba sűrített évezredes élettapasztalatban ott rejlik az emberi élet lényege. Amikor most egy éve tanuljuk, hogy mit is jelent az emberi élet törékenysége, és mit jelent valóban félni, be kell valljuk: a nehéz idők vigasztaló tanúkért kiáltanak. Jöjjön végre valaki és mondja meg, hogy van folytatás, és ha van – márpedig valaminek lennie kell, hiszen olyan még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna – akkor mégis milyen az a folytatás, ha éppen folytatásnak lehet nevezni. Mit jelent a nyitás, az újrakezdés? Újra kell kezdeni, vagy tán újat kell kezdeni?
Először is a zsoltár nézőpontváltásról beszél: nézz fel, tekints az Istenre, lásd meg az ő dicsőségét. Igen, tekints rá, mert rátekinthetsz, és mert rá kell tekintened.
Nem rejtőzik könyvtárak és kolostorok titkos zugaiba, hanem vállalja, hogy az igehirdetés emberi szava által nyíltan keresse, fáradhatatlan erővel és elszántsággal, újra meg újra az embert, téged, és engem. Ezen a reggelen is.
Másodszor a zsoltáros arról tanúskodik, hogy a nézőpontváltásváltásnak látható következménye van: a szorongó élet létbátorsásággá válik. Fordulat, nyitás és újat kezdés. Nem csupán a nagyvilágban, hanem a kisvilágban is: a mi lelkünk titkos zugaiban is megvalósulnak apró csodák. Az Isten csodája, az Isten fénye ez, amely gondoktól elsötétült arcokat tesz örömtől ragyogóvá.
Valamikor a ’80-as években egy kiváló igehirdető egy bakonyi faluban egy vasárnapi délutánon erről az igéről beszélt. Mielőtt a szószékre lépett, a zsoltár sorai mellé egy félmondatot beleírt a Bibliába: „életük nem megy tönkre.” Ez volt akkor az üzenet, az evangélium, és hiszem, hogy ez mai is reménység: akik Úrra tekintenek, azoknak az életük nem megy tönkre. Nem megy tönkre, mert az Isten fényének sugara a megpróbáltatások legnagyobb sötétségében is a világosság.
A zsoltáros végül arról beszél, hogy a nézőpontot váltott, az Úrra tekintő ember nem válik csalódottá. Arca fényessége nem válik fakóvá a vesztes, legyőzött ember zavartságától. Nem megy tökre az élet, és az ember nem kérdezi kétségbeesetten, a költővel Tóth Árpáddal együtt: „Van még boldogság?... Istenem, lehet?...”[3] Nem megy tönkre az élet. Az Élet. A Krisztus által adatott Élet. A nagybetűs Élet. Ez az evangélium! Ámen.
Imádkozzunk!
Uram, segíts, hogy hálás legyek az életért. Az életért, amely Rád tekintve nem megy tönkre. Ámen.
[1] Ady Endre: Sem utódja, sem boldog őse… [2] Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség [3] Tóth Árpád: Boldogság
Az áhítat elhangzott 2021. április 22-én
Comments