Élménybeszámoló két hangra – az őszi ausztriai nyelvi kirándulásról

2025. szeptember 21 és 27 között nyelvtanulással egybekötött kiránduláson vett részt a Refiből egy busznyi ember. Erről olvashattok képes élménybeszámolót az alábbiakban.

Vasárnap reggel korán kellett kelni, mert már 6 órakor elindultunk. Útközben viszonylag sokszor megálltunk, kényelmesen haladtunk. Megálltunk a melki apátságnál, ahol magyar és német nyelvű idegenvezetés is indult, így az ember eldönthette, melyiken szeretne részt venni. A német idegenvezetés érdekes volt, de tele nehéz német szavakkal. 19 óra tájban megérkeztünk a szállásunkra. Ettünk, majd félholtan a fáradtságtól ágyba dőltünk. Mi vacsora után felmentünk a kápolnához, ahol beszélgettünk és néztük az esti tájat, ami ilyenkor is csodálatos. Majd visszamentünk a szállásra, és takaródóig kártyáztunk. Minden este játszottunk valamilyen kártyajátékot, közben pedig beszélgettünk a programokról és igazából mindenről.

Csoportkép a melki apátság előtt (a közölt fotók Risóczki Lilla fényképei)

Első nap ellátogattunk a Bad Ischlben fekvő Kaiservillába^[1], ahol találkoztunk Erzsébet királyné, azaz Sissi közvetlen leszármazottjával, aki sok érdekes történetet is megosztott velünk. Csináltunk néhány képet, majd a zseniális idegenvezetést követően szabadidőt kaptunk. Ezután csoportokra osztottak minket, és megkezdődött a délutáni iskola.

Bad Ischl, Kaiservilla

A következő napon Dachsteinba mentünk, ahol a nagy köd miatt olyan volt, mintha a mennyekben járnánk. Ellátogattunk az 5 ujj kilátóhoz, majd ezután temérdek szabadidőt kaptunk Hallstattban, egy kisvárosban, amely épp úgy nézett ki, mint Arendelle a Jégvarázsból. Nekem nagyon tetszett ez a város. Egy pillanatra el is felejtettem, hogy Ausztriában vagyok, mert egy holland kisváros hangulatát adta át a hely. Délután ismét iskolába mentünk, ahol az én csoportommal beszédkészség-fejlesztő gyakorlatokat csináltunk.

Hallstatt, a meseváros

Szerdán Sankt Wolfgangba mentünk hajóval. Ellátogattunk a helyi templomhoz, majd ismét szabad programot kaptunk. Én és a lányok arra használtuk az időt, hogy egy kávézó üvegfalai mögül nézzünk ki a szürke, ködös utcákra egy forrócsoki és sütemény kíséretében. Utána, mikor már valamivel jobb volt az idő, kimerészkedtünk és megcsodáltuk a település régies épületeit. Nekem a legjobban a hangulatos kis utcák tetszettek az apró üzletekkel, kávézókkal és a sok pékséggel, ahonnan jött ki a friss pékáruk illata. Visszatérve Bad Ischlbe kaptunk még egy kevés szabadidőt, majd az iskolában minden csapat Stadtralley-val kezdett, persze mindenki a saját szintjéhez passzoló feladatsort kapott. Jó volt kicsit jobban megismerni a várost és a csapattársakat. Az én csapatomban mi nyertünk, azazhogy döntetlen lett egy másik párossal, akivel megosztottuk a nyereményt.

Az ezt követő napon ellátogattunk a közeli Gosausee-hez, ahol tettünk egy tókört. A természet gyönyörű szép volt, és sokat lehetett beszélgetni, mindenki a saját tempójában haladhatott. Ezután ismét Bad Ischl felé vettük az irányt, ahol még egy utolsó alkalommal szabadon járhattuk a várost, majd részt vehettünk az itt töltött idő utolsó tanóráján. Sajnálom, hogy ott kellett hagynunk az iskolát.

a Gosausee is mesebeli táj

Pénteken Salzburgba kirándultunk, ahol szintúgy kaptunk szabadidőt, és emellett egy térképet meg Stadtralley-feladatlapot, ami opcionális volt. Meghallgattunk egy orgonakoncertet is, melyet kisebb történelmi kitekintések szakítottak meg a darabokra vonatkozóan, majd egy német nyelvű idegenvezetés után Mozart szülőházát tekinthettük meg. Salzburgban bejártuk az összes szuvenírboltot, hisz mindenki hozott valami apróságot haza, ki Manner nápolyit, ki pedig hűtőmágnest. Este utoljára hajtottuk álomra a fejünket ausztriai szállásunkon, ám előtte még össze kellett pakolnunk a bőröndjeinket is. Utolsó este csapatokba összeállva tartottunk élménybeszámolót. Voltak olyanok, akik nagyon komolyan vették a feladatot, de volt olyan csapat is, akik inkább a szórakoztatásra fektették a hangsúlyt.

Szombaton visszaindultunk, és szerencsésen meg is érkeztünk haza. Lehet, hogy hiányzott az otthonunk, de az ott szerzett élményeket soha nem felejtjük el. Szerintem minden résztvevő nevében mondhatom, hogy örök élményeket szereztünk, új barátságok is kötődtek, hisz így sokkal jobban meg tudtuk ismerni egymást, mint az iskolában. Köszönjük a professzionális szervezést Fohner Éva tanárnőnek, valamint Essősyné Vizkeleti Gyöngyi és Tóth-Horváth Beáta tanárnőknek a kíséretet!

Nagy Ágnes, 10. B és Risóczki Lilla, 11. B

^[1] Kaiservilla = császári villa