Állásbörze-rovatunk mostani posztját öregdiákjaink írták. Kriszti és Matyi érettségi után, az egyetem mellett vállalt munkát egy-egy áruházláncnál. Hogyan látják ezt a munkát, milyen pozitívumai vannak, és mik az árnyoldalai - erről olvashattok az alábbiakban.
A diákmunkák között az egyik legnépszerűbb választás jelenleg az áruházakban való munka. Mi is jelentkeztünk egy ilyen állásra, és az eddigi tapasztalatainkat osztjuk meg veletek.
Szeptember óta az egyetem mellett hétvégente dolgozunk két nagy diszkontáruházban. Főként azért jelentkeztünk ezen állásokra, mert nagyon rugalmasan kezelik a diákokat, illetve a fizetés is kifejezetten elfogadható.
Először a hasonlóságokat vennénk sorra a munkáink között. Mindkét helyen kasszás pozícióba vettek fel minket, azonban más feladatokat is tudnunk kell megcsinálni, főleg az árufeltöltést-rendszerezést. A zöldségek lemérése, péksütik beütése a kasszáknál történik képek, illetve kódok segítségével. Természetesen mindkét üzletben gyanúgy elvárják tőlünk a gyorsaságot, pontosságot, kedvességet és az udvariasságot.
A legegyértelműbb hasonlóság a vásárlók. Mindenhol vannak nehezebb és könnyebb emberek is. Hiába dolgozunk csak pár hónapja, szinte minden munkanap végén tudtunk olyan történeteket mesélni egymásnak, amelyek számunkra nagyon emlékezetesek maradtak, jó és rossz értelemben is. Én úgy gondolom, a legnehezebben elviselhető dolog egyértelműen az emberek borzalmas hozzáállása. Általában azt tapasztaltuk, hogy ha valaki belénk akar kötni, akkor belénk is fog. Olykor megesik, hogy hibázunk, mivel emberek vagyunk, azonban vannak, akik ezt sajnos nem tudják tolerálni. Illetve sokan, akiknek rossz napjuk van, előszeretettel töltik ki a frusztrációikat azon, akin a legkönnyebb, és ez gyakran a kasszaszalag mögött ülő dolgozó. Szeretnénk kiemelni a legsértőbb dolgot, amit tapasztaltunk: „Látod kisfiam/kislányom, azért tanulj, hogy ne itt végezd”- mondja a szülő a kisgyerekének, gúnyos oldalsandítást vetve ránk. Sajnos hasonló mondatot többször hallottunk, bár nem értem, miért ne lehetne büszke az anyuka/apuka, ha a kicsi szeme fénye az egyetem mellett megpróbál egy kicsit önállósodni. Persze szerencsére nem mindenki ilyen, sőt gyakran szolgálunk ki nagyon kedves, mosolygós embereket, akik nem lenéznek minket, hanem tisztelettel beszélnek velünk.
Mindkét helynek megvannak a maga pozitívumai és negatívumai, a mérleg mindenkinek másfele billenhet. Az egyik legnagyobb különbségnek azt mondanám, hogy míg mi, ha véletlenül nem áll ember a sorunkban, csak ücsörgünk, ugyanakkor ilyen esetben a pároméknak be kell zárni és más feladatot végezni (pl. árufeltöltés). A kasszarendszer (bár ez is inkább személyes vélemény) az utóbbi üzletlánc esetében sokkal modernebb, jobban felépített, gördülékenyebb. Azonban itt jobban érzi az ember magán a tipikus, „multik”-nál tapasztalható nyomást. Országos összehasonlítás van a kasszapozíciók alapján, a munkaidő végén pedig leszámolják a kasszákat, szembesítenek a teljesítményeddel. Pozitívum azonban, hogy szebb a munkakörnyezet és az ember érezheti úgy, hogy jobban meg van becsülve.
Végső konklúzióként egyébként mi mindenkit bátorítunk, hogy egyetem mellett vállaljon munkát, mert nagyon sok pozitívuma van: az időbeosztásban sokat tud segíteni, rengeteg új tapasztalatot lehet szerezni, és nem mellesleg az egyetemi élet is sokkal könnyebb, ha van egy állandó bevétele az embernek. Viszont ezt a fajta állást csak igazán türelmes embereknek javasolnánk.