„A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotómunkájával, és megpihent a hetedik napon egész alkotómunkája után. Azután megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotómunkája után.” Mózes 1 könyve 2, 2-3
A hétvégék alatt észrevettem, hogy év közben nem sokat pihentem. Mivel a legtöbben, köztük én is, arra használják a szüneteket és a hétvégéket, hogy beérjük saját magunkat, és nem a szeretteinkkel vagyunk, hanem inkább a saját dolgainkat, ügyeinket intézzük el. Például az egyetemistáknak is most volt vizsgaidőszak, a nyolcadikosok is mostanában írták a felvételiket, anyukáknak is mennyit kellett sütni-főzni karácsonykor, csupa stressz még ünnepek alatt is. Még karácsonykor is, aminek elméletileg az elcsendesedésről kéne szólnia. Ehelyett mit látunk? - mindenki rohan, kapkod és stresszel.
Pedig Isten azt mondja, hogy időt kell adni a pihenésnek, legalább vasárnap. De nagyon sokan inkább a szombatot tekintik a vasárnapjuknak, mivel ekkor pihennek. Ez pár szempontból érthető is: például, hogy addig aludhatsz, ameddig kedved tartja, nincs utána suli, nem stresszelsz azon se. De szerintem több szempontból is a vasárnap jobb nap a pihenésre. Mivel ez a hét konkrét vége, és ilyenkor jól vissza lehet tekinteni a hétköznapokra és felidézni, hogyan telt a heted. És hol máshol lehetnénk nagyobb békességben, mint a templomban, Isten közelségében? Nem tudom, ki hogy van vele, de engem a templomba járás megnyugtat, és egy nagyon jó kezdete az idézőjeles szünnapomnak. Nem azt mondom, hogy ha nincs egy fontos dolgozatod vagy vizsgád, akkor ne tanulj rá, inkább azt, hogy találj időt a pihenésre és az elcsendesedésre. A pihenést se vidd túlzásba; a vasárnapot sem úgy kell érteni, hogy elmegyünk a templomba,
és utána punnyadunk egész nap, hanem próbáljunk tartalmasan eltölteni a vasárnapokat. Például túrázzunk egyet vagy találkozzunk pár barátunkkal.
Nagyon sok embernél azt látom, hogy túl sokat dolgozik vagy tanul, pedig nem kellene. A másik véglettel is sokat találkozok, és sajnos én is inkább ide tartozok, aki keveset tanul, lassan végzi a munkáját és lazán veszi a dolgokat. Ha pedig megcsináltad a dolgaidat, megérdemled a pihenést. Ne hajszold túl magad, mert sem testileg, sem szellemileg nem tesz jót. Személyes példa: Téli szünet alatt a tesóm végig a felvételijére tanult. Én mindig hívtam, hogy csináljunk valamit, de ő azt mondta, hogy hagyjam tanulni. Aztán a szünet vége felé realizálta, hogy tanuláson, evésen és alváson kívül nem sok mindent csinált. Felvételi után megkérdeztem, hogy megérte-e? Ő csak egy szimpla nemmel válaszolt. Szóval ebből is látszik, hogy nem mindig az a legjobb, hogy eszeveszettül tanulsz és dolgozol, mert lehet, hogy egy kis pihenés jobb lenne az a szervezetednek, mint az a plusz 1 vagy 2 óra tanulás.
Kranauer Péter, 10. c