Isten igéjét Mózes első könyvéből olvasom, a 32. fejezet 27-29. verséből
’’Akkor ezt mondta Jákobnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő ezt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz. Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. Erre azt mondta: Nem Jákob lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberrel, és győztél.’’
Akik ismernek engem, azok nagyrészt tudják, hogy az életemben nagyon meghatározó szerepe van a kutyámnak, egyben vadásztársamnak, Rozinak. Jelenleg három kutyánk van, mégis csak Rozit mondhatom sajátomnak, hiszen őt én neveltem szinte egyedül. Rozi egy német vizsla, aki már 2 hónapos kora óta velem van. Azt kell mondjam, hogy a jelenlegi kapcsolatunk elérése határozottan nem mondható a leggördülékenyebbnek. Na de kezdjük az elején. Mikor Rozi kicsi volt, akkor se a családom, se én nem tudtuk, mire is vállalkoztam valójában. Ki gondolná, hogy egy picike, barna, 3,4 kg-os kiskutya a fejlődése során időnként átalakul egy mondhatni saját tartású ördöggé? Ennek köszönhetően, meg persze annak is, hogy én egy abszolút tapasztalatlan gazda voltam vadászkutyanevelés terén, nagyon komoly hullámvölgyek voltak a kapcsolatunkban.
A legmeghatározóbb, egyben a legmélyebb pont a kapcsolatunkban Rozi egyéves kora körül volt. Ekkor minden nagyon rossz irányba haladt, hiszen a kelleténél hosszabb ideig elcsavargott rendszeresen. Ezáltal én is mélyponton voltam, hiszen úgy éreztem, hogy az egész eddigi munkám pocsékba ment. Fölöslegesnek éreztem a mindennapi (nyáron is) 5:30-as kelést annak érdekében, hogy kivigyem Rozit lemozgatni és tanítani. Megfordult a fejemben a gondolat, hogy én feladom ezt az egészet, eladom Rozit, soha többé nem lesz ilyen kutyám, én ehhez kevés vagyok.
Ami azt illeti, ekkor a hitem is eléggé megingott, hiszen felmerült a kérdés, hogy ilyenkor hol van Isten? Miért nem segít, ha látja, hogy minden rossz? Mindezek után elhatároztam, hogy megpróbálom újra és adok még egy esélyt magunknak. Így visszagondolva életem egyik legjobb döntése volt.
Nagyon küzdelmes időszak következett, hiszen rengeteg munkát és időt bele kellett ölnöm, hogy mind a magam, mind a kutyám hibáit kijavítsam. Megérte: pár hónap múlva sikeres vadászati alkalmassági vizsgát tettünk. Később már a vadászatokon is remekelt, és mára, azaz 3 és fél éves korára tulajdonképpen a legjobban dolgozó vadászkutyák egyikévé fejlődött az és kis ’’saját tartású ördögöm’’. Most már nincs az a pénz, amiért megválnék tőle, hiszen jelenlegi életemben ő jelenti számomra a legnagyobb boldogságot.
Így utólag visszagondolva a kis hullámvölgyes kapcsolatunkra és a legdurvább mélypontra, hálás vagyok Istennek, hogy ezt is belerakta a mi történetünkbe. Biztos vagyok benne, ha nincs ez a mélypont, akkor nem tartanánk most sem kapcsolatilag, sem munkailag ott, ahol tartunk. Utólag rádöbbentem, hogy a jelenlegi személyiségemhez is nagymértékben hozzájárult Rozi. Általa rengeteg dolgot megtanulhattam, és egész életemre kiható tanulságokkal gazdagodtam. A legmeghatározóbb, amit megtanultam, hogy egy olyan kapcsolaton, ami elsőre nem az elvárásainknak megfelelően működik, dolgozni kell. Leginkább akkor, ha a szeretet jelen van, mert akkor abszolút megéri, még ha nagyon nehéz is az út a cél eléréséhez. A szeretetnek hihetetlenül nagy szerepe van az életben. Sokatokban felmerülhetett a kérdés is, hogy igazából mi volt a legfőbb oka annak, hogy megpróbáltam újrakezdeni Rozival, és még egy esélyt adtam magunknak a mélypont kellős közepén. A legfőbb válasz erre a szeretet. Mikor el akartam adni Rozit, nem arról volt szó, hogy én esetleg már a hibák miatt nem szerettem őt, hiszen ugyanúgy szerettem, mint mindig. Pusztán abban a pillanatban úgy éreztem, hogy más gazdával, aki tapasztaltabb, mint én, jobb élete lehet a kutyámnak, hiszen én a legjobbat akartam neki. Azonban ha csak belegondoltam abba, hogy egy nap esetleg megválnék tőle, és onnantól kezdve soha többé nem látnám, mindig a sírás határára kerültem. Ezáltal döntöttem úgy, ha másért nem is, ezért megéri tovább küzdeni.
Istennel való kapcsolatunk során is sokszor meg kell birkózni az akadályokkal. Amikor nem úgy sikerül valami, mint ahogy mi azt elterveztük, akkor sokszor küzdünk Istennel, és bizony Ő is küzd velünk. A nehézségek ellenére azonban Ő sem adja fel, hanem küzd tovább, hiszen szeret minket, és a legjobbat szeretné számunkra. Rozi igazából olyan képességekkel gazdagított, amelyekről soha nem gondoltam volna, hogy rendelkezni fogok velük. Kettőt konkrétan ki is tudok emelni. Az első az, amit igazából a családomon kívül szerintem senki sem tapasztalt vagy hallott, hogy ha akarok, kifejezetten tekintélyt parancsoló hangnemben tudok megszólalni. Persze ez nem feltétlen hasznos a mindennapi életben, és nem is szoktam alkalmazni, kivéve mondjuk egy vadászat vagy egy erdei séta során drága kutyámmal, hiszen ilyenkor elengedhetetlen. Lehet, hogy nehéz elhinni, de Rozira úgymond fültisztító hatással szokott lenni. A második pedig az, hogy gyorsan túl tudom tenni magam a stresszhelyzeteken, és újra tiszta fejjel tudok gondolkodni. Ezt egyelőre vadászatok során tudom a legjobban alkalmazni. Nem úgy kell elképzelni, hogy ha mondjuk a kutyám eltűnik vagy valami rosszat tesz vadászat során, akkor én teljesen nyugodt maradok, mert nem. Pusztán az évek során, de leginkább a mélyponton való átlendülés alatt kénytelen voltam elsajátítani ezt a képességet. Ugyanis rájöttem arra, hogy drága kiskutyám egész csalafinta: ha ő megérzi rajtam, hogy ideges vagyok, akkor fogja magát, és mint valami sértett kisgyerek, már csak azért sem csinálja azt, amit kéne. Viszont ha félrerakom fejben minden gondomat, akkor egyből újra szépen dolgozik. Tehát sikeresen elérte, hogy ritkán szólok hozzá úgy, hogy ideges vagyok.
Szóval mindezt összegezve, igazából kifejezetten hasznos volt rám nézve, hogy a kutyám nem éppen a legegyszerűbb eset. Higgyétek el nekem, a nehézségek, ha abban a pillanatban nem is érződik úgy, legyőzhetőek. Főleg, ha észreveszed, hogy ezek nem feltétlen ellened vannak, hanem akár meg is erősíthetnek téged. Remélem, biztatni tudtalak titeket arra, hogy bármi is a célotok, a nehézségek ellenére megéri tovább küzdeni. A sok küzdelemnek és kitartásnak egyszer meglesz az eredménye. Az igénkben is elhangzott ez a lényeges mondat: ’’küzdöttél Istennel és emberrel, és győztél.”