Ige: Most tehát, akik azt mondjátok: „Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk”, azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz. Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak. (Jakab 4,13-17)
Kedves Refisek!
Egy viccel szeretném kezdeni, lehet, hogy ismeritek. Itt, a Refiben, fizika órákon hallottam. Remélem, Igazgató úr nem haragszik meg, hogy most más tollával ékeskedek – hiszen Tőle hallottam, és már előre szeretném kimenteni magam: nem, nemcsak a viccek maradtak meg a fizikaórákról.
- Mi az összefüggés az idő, a tömeg és a tér között?
- Ha jó az idő, a tömeg lemegy a térre.
Ha címet kellene adnom a ma reggeli rövid bátorításnak, akkor az lenne, hogy: Ez márpedig nem vicc. Ez nem vicc. A levél olyan hívő keresztényeknek íratott, akik elfáradtak, megfáradtak, elkeseredtek, csalódottak voltak. Túl sok teher, próba érte őket. Kezdenek kiszáradni. S talán tudunk ezen a ponton kapcsolódni. Kimerítő az, ami van. És kimerítő az a gondolat, hogy mi van, ha ez marad. És mi van, ha az, ami most van, ez lesz a jövő is... Azonban hiszem, hogy a szorult helyzetünkben is meg szeretne szólítani Isten bennünket ma reggel három rövid gondolaton keresztül. Szó lesz:
- az időről, az időfelfogásunkról,
- a térről, azaz minek, kinek engedünk teret a jelenben,
- tömegről, azaz mit jelent az, hogy nem vagyunk egyedül.
Vágjunk is bele!
AZ IDŐ
Sokszor szeretnénk az időt nyakon csípni, zsebre vágni, irányítani, befolyásolni… És nem csak arra gondolok, amikor valamelyik tanórátokon – esetleg – szívesen gyorsítanátok az idő múlását. Vagy a járvány végére tekerni, vagy oda, ahol lenni, tartani szeretnétek.
A levél szerzője az Igében megrója azokat, akik túlságosan magabiztosan kezdtek bánni az idővel: ma vagy holnap elmennek ebbe a városba, ott kereskednek, pénzt keresnek… és így tovább. És nem a tervezéssel van a gond, félre ne értsük. Szükség van tervekre, szükség van arra, hogy célokat tűzzünk ki, jól gazdálkodjunk az időnkkel. A probléma itt az, hogy úgy terveztek, mintha az idő és az élet urai lennének. Biztosra vették, hogy amit elterveztek, az száz százalékos biztossággal úgy, és akkor fog történni, ahogy, mert megtervezték. És veszélyes ez az út. Mert ha ennyire belelovaljuk magunkat a saját terveinkbe, céljainkba, egy idő után annak a teljesülésének függvényévé tesszük életünk, időnk értékességét. Például: jogász szeretnél lenni, mindent megteszel ezért. Ezzel nincs semmi baj. Sőt! De amikor már úgy gondolod, hogy te csak jogász lehetsz, különben értelme sincs az életnek… Az már torzulás.
Mert nem a céljaidtól vagy a teljesítményedtől lesz értékes az életed, hasznos az időd, hanem attól vagy értékes, hogy az Élet Ura és az életidődnek Ura alkotott Téged, és Ő szeret, gondot visel Rólad, megváltott, Veled van.
Akkor is, ha nem jogász lesz végül belőled.
Pál így ír erről:
„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róm 8,38-39)
TÉR
Kinek, minek engedsz teret, azaz helyet a gondolataidban, amikor a jövődet tervezed? Merthogy a jövőnket mindig a jelenben tervezzük, szőjük. Az Igében az áll, hogy azt mondjátok inkább, hogy ha az Úr akarja és élünk elmegyünk ide vagy oda. Azaz arra hív az Ige, hogy legyünk nyitottak Isten vezetésére, legyen bizalmunk abban, hogy Isten látja és tudja az életünk felől a legjobbat. Ez a teret engedés Isten vezetésének teremt meg bennünk egy rugalmasságot az élethez. Ó, de nagy szükség van erre mostanság, nem?! Az Igében ott áll, hogy ha az Úr akarja és élünk, akkor ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Nem mindig látunk előre mindent, de Ő látja és vezet, s mindig pont elég lesz a jövőről a tudásunk.
TÖMEG
A 17. versben nem véletlenül csendül fel, hogy aki tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak. Emlékszem, ezt az igeverset sokat emlegettük itt a Refiben. A levél szerzőjének ez a megjegyzése ahhoz kapcsolódik, hogy aki csak saját magával van elfoglalva, csak a saját tervével, jövőjével foglalkozik, és ez köti le minden figyelmét és idejét, az elfelejti, hogy a hívő élet nem egyedül levés, hanem kapcsolódás.
Jézus mondja: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,34-35)
Szeretni kapcsolódásokban lehet. Merjünk az elszigeteltségben is egymás felé fordulni. Lehet, hogy valakinek egy kedves szó ma az egész világot jelenti.
IDŐ, TÉR, TÖMEG.
Ez nem vicc. Tényleg van összefüggés közöttük.
Ma az életet jelenti.
Ámen.
Bogyó Zsófia
öregdiák, egyetemi lelkész (Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet)
Az áhítat elhangzott 2021. március 22-én.