„Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek és örömötök teljes legyen. Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja a barátaiért.” (Jn. 15, 11-13)
Talán már páran sejtik, hogy ma a szeretetről lesz szó. Dr. Szabó Előd nagytiszteletű úr kezdte nagy mosollyal egyszer úgy az egyik igehirdetését, hogy az a lelkipásztor, aki a szeretetről beszél a szószékről, nem készült. Nos, talán valóban könnyűnek tűnhet a szeretetről beszélni, mégis az egyik legnehezebb feladatnak bizonyul számomra is. Gondoljunk csak bele, hogy a szeretet fogalma mennyire komplex és hányféleképpen értelmezhetjük és fejezhetjük ki. Ha csupán arra gondolunk, milyen sok helyen jelenik meg az életünkben, rögtön eszünkbe jut a családunk, a párunk, a gyerekeink, a barátaink, sőt számunkra keresztény hívőkként az Igéből áradó szeretet is.
Átitatja a mindennapjainkat, és ki kell mondanunk, hogy jelenlegi világunk túlélését is a szeretet jelentheti. Bizony, rengeteg neves tudósunk és bölcs politikusunk van, de ha az ő szívükből kiveszik a szeretet, a munkájuk sem lesz a régi már. Az emberiség mai helyzetét kicsit a vitaminhiányhoz tudnám hasonlítani. Ha egy vitamin hiányzik a szervezetünkből, gyakran előfordul, hogy olyan ételeket, gyümölcsöket, zöldségeket kezdünk el kívánni, amelyek tartalmazzák a hiányzó anyagot. Ugyanakkor ne felejtsük el, a szeretet nem egy árucikk, amiért elszaladhatunk a boltba.
Mi is szomjazunk, éhezünk a szeretetre, kedves testvéreim, de egyre kevesebbet találunk és kapunk belőle a mai világban. Ennek az egyszerű oka, hogy sem Isten, sem embertársaink felé nincs már szeretet bennünk. Talán nagyon szélsőségesnek hangzik, de a ma embere a maga hasznát keresi minden helyzetben és a tökéletesség hajszolásának árnyékában nem látjuk a keserű valóságot, a saját szeretetnélküliségünket.
Nem szeretném, ha az áhítattartó ez alól kivételnek tűnne, s hogy közelebb hozzam az Ige hallgatóihoz az üzenetet, a saját életemből szeretnék egy példát elmesélni. Az osztályteremben sétáltam hétfőn, és meghallottam, hogy Almásfüzitőnél valakit elgázolt a vonat. Aznap terveztem utazni vonattal, és a következő volt a reakcióm: „Ne már, így, hogy jutok el Győrbe, megint késni fognak a vonatok!" Aztán megálltam egy pillanatra és elgondolkoztam… Hol a szeretet? Komolyan az érdekel, hogyan érek időben el valahová, amikor valakinek az élete ért véget, ki tudja miért?! Mondhatjuk, hogy semmi közöm sincs ehhez a szegény emberhez, de az Ige felülírja mindezt. Jézus, aki a kereszten a kínkeserves gyötrelmek között imádkozott értünk, ugyanúgy szerette ezt az embert, mint engem. Ha Ő a legszörnyűbb kínok között imádkozott érte, nekem mennyivel könnyebb lett volna az osztályterem melegében! A történet itt nem ér véget. A vonatok végül jártak a rendes idejük szerint, és a vagonban ülve egyszer csak érkezett egy üzenet az egyik messenger csoportomba, hogy imádkozzunk az egyik tag hozzátartozójáért, mert nagy szükség van rá. Azonnal érkeztek a válaszüzenetek és a kedves, meleg szavak. Én bevallom, nem írtam semmit. De imádkoztam, mert eszembe jutottak Jézus szavai. Igazán nagy öröm töltött el miután megtettem. Hogy is kezdődött a felolvasott Ige eleje? „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek és örömötök teljes legyen.” Kezdjük már érteni, miről is szól a mai igénk? Mi is részesei lehetünk a Megváltónk szeretetének és az ebből fakadó végtelen örömnek is. Az imádság csupán egy szolgálat a sok közül, amit embertársainkért tehetünk, s amellyel kifejezhetjük a szeretetünket.
Ne feledjük, hogy a másoknak szolgáló élet a szeretet legcsodálatosabb megnyilvánulása!
Már említettem a vitaminhiányt (=szeretethiányt) az áhítat elején, amely emberi léptékkel nem pótolható. Mégis, milyen jó nekünk, hogy Jézus Krisztus 2000 éve eljött közénk, és azóta is az egyetlen, igaz szeretetforrásként van jelen életünkben! A mai rohanó világban, ahol több lett az én és kevesebb az Ő, valóban borzasztó nehéz szeretni, de mindig jusson eszünkbe, hogy nem magunktól kell. Ne késlekedjünk hát, az emberiségnek most van szüksége arra, hogy úgy szeressük egymást, ahogy Jézus is szeretett bennünket!
Novotni László, 12. b osztály
Elhangzott 2021. március 24-én.
Comments