“Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.” Jn 1: 4
Nagy Mirtillnek hívnak, itt tanulok a 12. C osztályban. Hogy miért is mutatkoztam be? Nos hát, tudniillik az ikertestvérem is itt tanul a 11. C osztályban, így aztán ki tudja, hogy melyikünk áll most itt. Az utóbbi időben kiderült, hogy sok szupererőm van. Tudok teleportálni és egyszerre két helyen lenni. Gyakran kapom a következő kérdéseket: "Te egyszerre két osztályba jársz? Hogy tudod ilyen sokszor változtatni a hajad színét? Ma már egyszer találkoztunk, ugye? Te már bejöttél egyszer, nem?"
Általános iskolában egy osztályba jártunk, és akkor sem voltam egy túl jó gyerek, de mindent megúsztam, mert az intőket neki írták be, nem nekem. A fiúkkal is hasonlóan szerencsés voltam: ha a testvérem nemet mondott, még mindig ott voltam én B-tervnek. És a kérdés, ami mindenkit foglalkoztat, hogy cseréltünk-e már helyet tanórákon. Kedves tanáraim megnyugtatása végett a válasz az, hogy
természetesen igen,
de nem vették észre a tanárok, és azóta sem tudnak róla.
Szóval…van egy-két előnye, ha kettő van belőled. De beszéljünk a másik oldalról is. Mindannyian kezdünk felnőni, és keressük önmagunkat. Ez amúgy sem könnyű feladat, pláne ha a saját neveden is ritkán hívnak, amikor pedig kijavítod őket, a válasz; “mindegy, egyre megy...” Nem mindegy. Sosem mindegy. Biztos van olyan, akinek ezt fontos hallania: Te nem a szüleid vagy, nem a családod vagy, azt nem te választottad! De ugyanígy nem a múltad, nem a származásod határoz meg téged.
Te te vagy!
Ami benned van, ami a te szenvedélyed, ahogy bánsz másokkal, ahogy szeretsz másokat, ahogy dolgozol a céljaidért, ami a te szemedbe csillogást hoz, az vagy te. Nem akarok motivációs szónokba átmenni, de az Úr is megmondta, hogy ezek tesznek téged megismételhetetlenül csodássá. Ezektől vagyok én egy külön személy, és nem valakinek a hasonmása.
És ha nem tudod, hogy ki vagy? Hogy milyen ember is akarsz lenni? Én sem tudom biztosan. Mindennap megkérdezem magamtól, hogy mi a baj velem? Ő meg ő miért nem szeret? Nehéz kérdések ezek, de lelhetünk rá választ. Van itt például ez az igazi bestseller (felmutatom a Bibliám), ajánlom mindenkinek, nagyon jó. De Isten válasza bárhonnan jöhet. Talán nem vagyok egyedül, ha gondolkodtam már azokon a húzós kérdéseken, mint, például: Van- e Isten? Van-e valami a halál után? Ezeket mind nagyon nehéz elképzelni, és nem is biztos, hogy kedden, hajnali 8-kor menni fog. Én a legváratlanabb pillanatban kaptam rá választ. Egy pár hónapja szembejött velem egy szöveg, amelynek a témája igencsak testhezálló, ugyanis a címe: Két magzat beszélget. Engedjétek meg, hogy az áhítat zárásaképpen ezt megosszam veletek:
– Mondd, te hiszel a születés utáni életben?
– Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
– Lárifári! A születés után nincs semmi! Onnan még senki nem tért vissza! És különben is, hogy nézne az ki?
– Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak… Talán a saját lábunkon fogunk járni, és a saját szánkkal eszünk.
– Ez már végképp ostobaság! Járni nem lehet! Még, hogy szájjal enni… Nevetséges! Hát nem látod a köldökzsinórt? És ha már itt tartunk, gondolkodj el egy picit: azért sem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid.
– Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk.
– Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.
– Figyelj, nem tudom pontosan mi lesz, de majd a Mama segít nekünk…
– A Mama? Te hiszel a Mamában?!
– Igen.
– Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol ? Egyáltalán látta már valaki?
– Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk.
– Na, most már hagyjál békén ezzel az ostobasággal, jó? Majd akkor hiszem a Mamát, ha látom.
– Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét.
Jól kapcsolódik ez az áhítat elején felolvasott igéhez. Hogy is szólt?... “Benne élet van”. A mamában, az Istenben. “Az élet volt az emberek világossága.” Tudom, hogy néha minden eszünkbe jut az életünkről csak a világosság nem. De az életünk Istené, a részei vagyunk, mint anyának a gyermek. Ha neked sincs szerető anyukád és apukád, akkor még mindig lehet egy Mennyei Atyád, aki kivezet a sötétségből, át a világosságba. Ott kezdődik csak igazán az élet….
Imádság:
Mennyei Atyánk! Köszönöm, hogy ma reggel is együtt lehetünk. Köszönöm, hogy ezt a sok arcot egy helyen láthattam és maszk nélkül.
Add, hogy mi is érezhessünk óvó kezed az életünkön és hallhassuk éneked, mikor elcsendesedünk. Engedd, hogy érezzük jelenléted, mikor a te szavaiddal közösen imádkozunk. Mi Atyánk…
Nagy Mirtill, 12. c
Comments