Ahogy minden ország a saját nyelvét használja, úgy az érzéseink kifejezésére is különböző, egyedi nyelveket ,,beszélünk". Általában nem is tudatosul bennünk, miért tölt el jobb érzéssel, ha valaki megdicsér minket, mint ha ajándékokkal halmozna el, vagy miért nem értjük meg egy másik ember viselkedését. Gary Chapman író és párkapcsolati szakértő kutatásai során öt nagy csoportra osztotta a szeretetnyelveket: elismerő szavak, minőségi idő, segítségnyújtás, testi érintés és ajándékozás.
Nekem a tesi érintés mellett a minőségi idő a szeretetnyelvem. Idén nyáron alkalmam volt két tesztet is kitölteni különböző táborokban, és mindkétszer meglepett az eredmény. Az első táborba segítőként mentem egy új és viszonylag ismeretlen közegbe. Rögtön az elején rám bíztak egy nagyobb feladatot, és nem tudtam, hogy jól csinálom-e a dolgomat vagy nem. Ebben a környezetben, ahol visszaigazolásra volt szükségem, az elismerő szavak jött ki megoldásként. A második alkalommal egy másik közösség tagjaként vettem részt egy csapatépítő hétvégén. Ez az a csapat számomra, akik között a legfelszabadultabban tudom érezni magam, és akik egy második család nekem. Itt a teszt eredményeként a minőségi idő jött ki, mert látva a barátaimat tudatosult bennem, hogy mennyire fontos a közös időtöltés számomra. Hallottam már, hogy az emberek szeretetnyelve változhat, de érdekes volt ezt magamon is megtapasztalni. Ennek az élménynek a hatására kezdtem el gondolkozni, hogy számomra mit is jelent a szeretet kifejezésének ezen fajtája.
Minőségi idő. Eléggé magáért beszél a szó. Idő, amit minőséggel tudunk eltölteni. Mégis sokszor nagyon nehéz megteremteni ezt az ideális állapotot. Napról napra megtapasztalom, hogy milyen szűkös jószág az idő, és milyen keveset tudok ebből a szeretteimre fordítani. És az a kevés még minőségi is legyen! Ha este visszagondolok a napomra, mindig eszembe jut, hogy milyen keveset voltam igazán a családommal, a testvéreimmel, a barátaimmal úgy, hogy teljesen rájuk figyeltem volna. Ilyenkor elgondolkozom, mit lett volna jó csinálni, és rá kellett jönnöm, hogy az ideális minőségi idő bármi lehet. Egy baráti séta, egy váratlan vagy tervezett találka, egy jó beszélgetés vagy társasozás (néha még egy közös filmnézés is); a lényeg, hogy közösen, egymásra figyelve éljük meg mindezt. Van, amikor előre megszervezzük az időpontot, várjuk és lélekben felkészülünk a találkozásra, de valamikor utólag visszagondolva érezzük, hogy milyen jó volt az a beszélgetés vagy éppen a közös hallgatás.
Az utóbbi időben jöttem rá, milyen fontos a minőségi idő. Az online oktatásos időszak után nehezen szoktam vissza arra, hogy megosztatlanul figyelni tudjak másokra. A sok egyedül, illetve a családommal töltött idő alatt ellustultam az új kapcsolataimra. Csak a közeli barátaimmal találkoztam, a testvéreim körében töltöttem a napokat, és nem próbáltam megismerni új embereket. Ez a mondhatni kényelmes időszak az online oktatással együtt elszállt, és újra visszakerültem a hétköznapokba. Ezután enyhe szorongással szólítottam meg ismeretleneket, és a beszélgetésekben nem tudtam feltétlenül önmagamat adni. A szüleim mindig azt mondták nekem kisebb koromban, hogy ha leraknának a világ bármelyik játszóterén, öt percen belül találnék magamnak barátokat - hát akkor nem úgy éreztem. Szerencsére az idő múltával újra félelem nélkül tudtam barátkozni és nyitottabb lenni az ismeretlenre.
Mindenkit csak bátorítani tudok, hogy a hétköznapi dolgok közepette is legyen nyitott az új emberekre, vagy néha álljon meg és próbáljon a szeretteire figyelni. Valamikor nehézségnek és áldozatnak tűnik, főleg mikor az ember fáradt, de cserébe jó élményeket és szeretetet kapunk.
Szmodis Júlia, 10. B
Kommentare