Ezt az egyszerű kérdést tettem fel az osztálytársaimnak, néhány nem az osztályomba járó refis diáknak és az osztályfőnökömnek. Nos, őszintén szólva a végeredményen én is meglepődtem.
Elsőként szeretném idézni az osztályfőnököm, Pirik Martina tanárnő gondolatait az osztályával kapcsolatban: A legelső dolog, ami mindenkinek eszébe jut a 8.A-ról, hogy elképesztően hangos csapat. Ha hangzavar van, sejtjük, hogy az a nyolcadik osztály műve. Azon túl, hogy nagyon hangosak, még gyerekesek is. Például amikor Nerf-csatákat rendeznek az iskola udvarán és a tanteremben. Azonban nekem mégsem ezek az első gondolataim az osztályommal kapcsolatban, hanem hogy harcminkettő olyan "csiszolatlan gyémántot” kaptam, akikkel van még mit dolgozni, de – gyémántokról lévén szó - mindegyikük csillogóan tehetséges, és nagyon sok minden van bennük, amit elő lehet, elő kell ,,bányászni”. Ez a folyamat hosszú és fájdalmas nekik is, és nekem is sokszor. Mégis azt hiszem, összességében egy épülő, összetartó közösség, amely jó szándékú, a későbbiekben is egymást segítő emberekből áll. Ez egy olyan osztály lesz, ahova jó járni, ahova szeret az ember bejönni.
A továbbiakban nem részletezem külön-külön mindenki véleményét, inkább egy általános összefoglalót adok azokból a válaszokból, amelyeket a társaimtól kaptam.
Alapvetően szinte mindenki egyetértett abban, hogy összetartó osztályközösség vagyunk, akik kisegítik a bajból egymást, és tudnak egy csapatként működni, ha kell. Sokak szerint sok a jó ember és tehetségek is akadnak köztünk. Egyesek szerint azonban számos tehetséges társunk nem használja ki az adottságait, pedig kis munkával sokkal jobb eredményeket is el tudna érni.
Többnyire viszont abban is egyetértettek, hogy néha elgurul egy-két ember gyógyszere, olyankor pedig nem lehet bírni az osztállyal. Van, aki szerint ilyenkor teljesen ki tudjuk készíteni az órát tartó tanárt. Azt is szóvá tették többen is, hogy a nagy összetartás ellenére sok klikkre oszlik a közösségünk, akik nem mindig jönnek ki jól egymással. Hál’ Istennek van, aki úgy gondolja, hogy ez csak egy életkori sajátosság, idővel érettebbé válunk majd, és akkor megszűnik a sok vita és ellentét.
A személyes kedvenc véleményem egyébként a következő (ezt a véleményt egy osztálytársam mondta): „Szerintem nem vagyunk egy halálosan összetartó csoport, de nem vagyunk annyira szétcsúszva sem közösségileg. Egy olyan alap atmoszféra mindig van az osztályban, amitől jó érzés bejönni ide, kellemes itt lenni, viszont néha elszalad az agya néhány embernek – néha nekem is –, és olyankor mindenki megőrül, és csak úgy szidjuk egymást, dobálózunk mindenfélével, a tanár se tud leállítani minket, de szerintem nem feltétlenül probléma ez, csak tudnunk kell ezen javítani.”
Néhány felsőbb évfolyamos refis diák véleménye: "Ki merem jelenteni, hogy a nyolcadik A osztály az iskola egyik legismertebb osztálya. Már tavaly is az volt, a tanárok mondták is, hogy jó, hogy Pirik tanárnőt kapták osztályfőnöknek. Ő azért jól helyre tudja rakni őket, ha kell. (Hogy ez mekkora sikerrel járt, az más kérdés.) Nekem már mikor megkezdtétek az első tanéveteket, volt néhány ismerős arc az osztályotokból, két embert már korábbról is ismertem.
Sokszor zeng tőletek az iskola, ami elég zavaró, ennek ellenére én látom, hogy amúgy kedvesek vagytok, sok jó arc van köztetek. A magatok módján, merthogy azért elég energiateltek vagytok. Valamiért nagyon ,,összejött” nektek ez az évfolyam. Amit mondjuk még ki tudnék emelni, az az, hogy sok köztetek az olyan, aki meglepően alacsony (kivéve Ódor Artúrt :D).
Mindenesetre én bízok benne, hogy egy-két év múlva, tehát nagyjából mikorra elballagunk, akkor már nem lesztek ilyenek. Még ha a magatok módján is, de ti egy jó csapat vagytok.”
"A 8.A osztályra én nem is az ismert szót használnám, hanem inkább a hírhedtet. Biztos vagyok abban, hogy nem volt még ilyen osztály itt, a refiben, és hasonló nem is lesz. (-Azt azért remélem, nem fogjuk megérni, hogy egy náluk is vadabb osztály jöjjön...-). A nyolcadik osztály vérmérséklete eléggé fent van, bár én innen, a ,,toronyból” nem látom, hogy Pirik tanárnő hogyan kontrollál titeket (amíg nem történik nagy baleset, addig szerintem jól). Szerintem az osztályfőnökötök remek munkát végez veletek. Ugyanakkor azért oka van annak, hogy bekerültetek ide a refibe, tehát nagyon is okosak vagytok biztosan. "
"Mivel ez az első évem itt, még nem igazán tudok sok mindent az osztályról.
Hallottam jót és rosszat is, most a saját véleményem mondom el. Eddig azt láttam, hogy egy pörgős, néha úgymond zizis osztály vagytok. Számomra pozitív élmény volt az adventi délutánon előadott műsorotok. Az adventi vásár is jó volt, sokféle sütiket árultatok, úgy hallottam, hogy nagyon finomakat. Ennél többet nem igazán tudok mondani, mert tényleg alig ismerem az osztályt, de amit eddig láttam belőle, az pozitív volt.”
És hogy én mit gondolok? Nos, szerintem mi egy egyéniségekkel teli osztály vagyunk, nagyon egyedi, de szerethető stílussal. Alapvetően nem lennénk rossz társaság, de ahogyan azt páran már előttem is megfogalmazták, olykor elkap minket a gépszíj. Ilyenkor a legjobb vasmarokkal fogni minket, és csírájában elfojtani a rendbontásokat.
Fejlődőképesnek egyértelműen fejlődőképesek vagyunk, mi sem bizonyítja mindezt jobban, minthogy idén már ötödszörre játszottunk a lányokkal közös kidobóst, tavaly pedig jó, ha háromszor tudtuk ezt kivitelezni büntetőóra nélkül.
Ebben pedig egyértelműen benne van a tanáraink keze munkája, nekik ezúttal is köszönöm a fáradhatatlan, precíz és áldozatos munkát, amit az osztályunkkal végeznek/próbálnak végezni! Végezetül pedig annyit szeretnék még írni: fejlődőképesek vagyunk, és fejlődünk is, de még hosszú, rögös út áll előttünk. Ez azonban nem feltétlenül rossz, elvégre a leghátulról indulók jutnak a legmesszebb.