Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot. (Lk 11,33)
Kedves Gimnazisták!
Ez az ige egy magától értetődő mondat: ha szeretnénk tenni valamit, mondjuk lámpát gyújtani, akkor a világító fényforrást ne tegyük rossz helyre. Ne rontsuk el azzal, hogy ha már egyszer van egy lámpánk, akkor eltakarjuk a fényét. Ebből a mondatból azonnal következik néhány ezoterikus féligazság, amik nagyon hangzatosnak tűnnek, de elég semmitmondóak, sőt néha rosszak is. Tehát még egyszer Jézus mondata:
Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot. (Lk 11,33)
És a félreértelmezések:
1. Legyél tehát jókor jó helyen. A helyezkedés az életben nagyon fontos; ha a lehetőségeket nem veszed észre, akkor elszalasztod azt, amit az élet tálcán kínál. Hát, ez hangzatos, de nem ennyire egyszerű. A 21. században elhitették az emberekkel, hogy az él jól, annak az élete az “abszolút jó”, az “etalon”, aki sikeres, és más emberek tiszteletét és elismerését vívta ki. Jól látható viszont, hogy a sikerközpontúság elvon, eltaszít a hozzánk közel álló emberektől. Nem tanítja tehát Jézus, hogy legyél jókor jó helyen.
2. Jézus is a megvilágosodásról beszél. Ez a világosság a saját elménkből jön, filozófiai gondolkodás eredménye. Jézus életéből pont az ellenkezőjét látni: ahelyett, hogy az egész életét a körülötte levők butasága és bűnössége fölötti kesergésével töltötte volna, valójában az ellenkezőjét tette: saját maga halt meg, és szenvedett a többiek helyett.
3. A “véka”, ami alá ne tegyük a lámpást, valami idegesítő dolog. Vagyis ne rontsuk el a saját magunk jóságát; azt sosem írhatja felül más ember, vagy más közösség, hiszen jogomban áll világítanom, élnem a saját életemet. Jézus nem gondol erre az önző mondatra, sosem gondolta, hogy a saját céljaink megvalósítása legyen a legfontosabb.
Ezekkel ellentétben a következőben van a mondanivaló:
Isten beleteremtette az embereket az általa alkotott világba. Fogott egy világot, amely teljesen jól működött emberek nélkül, majd belehelyezte az embereket, és földet meg sok más egyebet adott nekik. És az emberek elszúrták. Nem foglalkoztak Isten tervével, az ő nagyságával, a menny országával. És EZ az, amit úgy fogalmazhatunk meg, hogy a lámpa a véka alatt van a lámpatartó helyett. Az emberek Isten nélkül, mondjuk egy 21.századi világban teljesen rossz helyen vannak. Mivel nem annak az Istennek a közelében élnek, aki eleve a világot megalkotta. Akkora céltévesztés ez, mint lámpát a lámpatartó helyett a véka alá tenni.
És hogy mi a megoldás?
A lámpa esetén: természetesen vissza kell helyezni a lámpatartóra. Az ember esetében pedig hadd idézzek egy nagyon közismert igét:
Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16)
Itt az elveszés tehát azt jelenti, hogy nem tudjuk használni, mivel el van veszve, rossz helyen van. És Isten megoldása erre az, hogy a fia, Jézus eljött az emberekhez, és egy tökéletes élet után egy elég fájdalmas halálban halt meg. És aki elfogadja, hogy ő maga rossz helyen van, és Jézus ezért a rossz helyen való élésért már helyette szenvedett, az visszamehet, ahová való: Isten országába.
(az áhítat elhangzott 2021. február 19-én)