Sziasztok, Áldás Békesség!
Máté 11: 18 Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek.
Sokszor engedjük, hogy a világ zaja elterelje a figyelmünket Istenről, gyakran elfelejtkezünk róla. Ma viszont szeretném nektek kicsit bemutatni, ki is Ő nekem valójában.
De hadd kezdjem azzal, hogy elmondom, Isten minden embernek máshogy, máshol és más szituációkon keresztül mutatkozik be! Mindenkit ismer egyesével, ezért tudja pontosan, hogy kire mivel és hogyan tud hatással lenni. A Biblia azt mondja nekünk, hogy Ő teremtette ezt az egész Földet, és minden embert rajta. Ő teremtett engem, téged, a legjobb barátodat, és még azokat az embereket is, akikkel nem túl jó a kapcsolatod. Ő teremtett minden bolygót és csillagot az univerzumban.
Azok a kezek, amik megalkották a csillagokat, azok formáltak téged. A belsődet, a külsődet... Nem tudom, hányszor hallottad, de pontosan olyannak formálta a tested és a lelked, amilyennek lennie kell.
És képzeld el: minden gondolatodat is ismeri. Sokszor hallottam más emberektől, hogy ez őket megijeszti, hogy van Valaki, aki mindent tud róluk, jobban ismeri őket, mint saját magukat. Én viszont pont az ellenkezőjét érzem. Engem megnyugtat, hogy van valaki, aki elől nem kell elrejtenem azokat a dolgaimat, amiket mások előtt szégyellenék, vagy félnék megosztani. A rossz tulajdonságaimat is mindenkinél jobban ismeri, és azzal együtt ugyanannyira szeret engem. Megnyugtat, hogy tudhatom, Ő még nálam is jobban átlátja a helyzetem, így tényleg bármikor bármit megoszthatok vele. Ilyenkor feltehetnénk a kérdést, hogy jó, de ha Ő úgyis tudja, mit fogok mondani, sőt azt, is mi fog majd történni, akkor miért imádkozzak? Sokáig én is gondolkoztam, van-e értelme mesélnem neki. Van- e értelme kérni bármit is, ha neki már megvan a terve?
Nemrég jöttem rá csak igazából ennek a lényegére. Nem Istennek van szüksége ránk, neki nem kell, hogy én megosszam vele a napomat vagy az imakéréseim, hanem nekem van arra szükségem, hogy legyen vele élő kapcsolatom. El nem tudnám képzelni, mi lenne, ha nem fordulhatnék hozzá a legrosszabb napjaimban. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de amikor én nagyon mélyen érzem magam, akkor nincs kedvem az emberekkel megosztani, mi zajlik bennem. Ilyenkor annyira jól esik Istenhez fordulni! Sőt, azt gondolom, ilyenkor várja is tőlünk, hogy hozzá „fussunk”. Ahogyan a bevezető igében is elhangzott: Menjünk Őhozzá mindannyian, ha megfáradunk, és meg vagyunk terhelve és Ő megnyugvást ad nekünk.
Tudom, neki az is elég, ha a könnyeim mellett csak annyit tudok mondani: Istenem te látod milyen nehéz, Te látod mennyire fáj.
Ha át tudjuk adni a fájdalmunkat és a rossz érzéseinket, azt át tudja formálni azzá, amivé szeretné. Meghalt a kereszten veled a szívében, hogy ezt átélhesd és megtapasztald.
Akkor mégis miért olyan nehéz? Miért olyan nehéz nekünk elengedni ezt a világot és megalázni magunkat? Továbbra is az elmúló dolgokra koncentrálunk, amelyek elvonják a figyelmünket erről a csodálatos igazságról. Rabszolgáivá válunk hírnevünknek vagy a másoknak való megfelelésnek, ezek által mérjük értékünket, és eltoljuk magunktól Istent. Fel kell ismernünk, hogy ha Istent helyezzük az első helyre, és elvetjük az összes többi zavaró tényezőt, az nem azt jelenti, hogy elveszítjük a boldogságunkat. De nehéz, mert a mai világ szinte mindenben azt diktálja, hogy a földi, halandó dolgokban találjuk meg a boldogságot. Most felolvasok egy másik igeszakaszt, de ezt nyugodtan ülve hallgassátok meg.
Máté 6:19-21
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el”.
Tudjátok, sokáig azért nem szerettem volna áhítatot tartani, mert úgy voltam vele, hogy majd, ha teljesen kijövök a nehézségeimből, akkor kiállok ide elétek, és elmesélem, Isten hogyan vezetett ki ebből vagy abból az adott szituációból. Mostanában viszont arra tanít, hogy azt is megoszthatom, ami a nehézségeim közben segít nap mint nap újra rábízni mindent. Legtöbben a kincsek alatt valószínűleg tárgyakra vagy értékekre gondoltatok. Nekem viszont a földi értékekről mindig az jut eszembe, hogy hogyan néz ki a testem. Régebben meg akartam felelni azoknak az elvárásoknak, amit mások szabtak a testemmel kapcsolatban, ez egy idő után átment abba, hogy már magammal szemben is olyan feltételeket állítottam, ami nem csak lehetetlen, hanem nagyon szembe megy azzal, amit Isten adna nekem. Tudjátok, mindig hallgattam, hogy Isten szeret, feltételek nélkül, ahogy vagyok, mert Ő teremtett. Igen, ez így is van, csak ezt rengeteg ideig nem tudtam elhinni. Annyi rossz tapasztalatom volt, hogy képtelen voltam elfogadni, hogy ez igaz lenne. Vagyis pontosabban még ha el is hittem, úgy voltam vele: örülök, hogy Isten szeret, de attól függetlenül én nem tudom magam elfogadni.
Most szeretnék egy dalszöveget felolvasni, amit régóta ismertem, de sosem gondoltam bele abba, hogy milyen jól bemutatja azt a szeretet, amit Isten adott nekünk Jézuson keresztül. Ezt a dalt egy nyári tábor egyik estéjén énekeltük, és életemben először megértettem, mit is jelent, életemben először éreztem azt, hogy szeretve vagyok, nem tudtam semmit tenni, csak sírni és megköszönni Istennek, hogy sosem mond le rólam, és tényleg bármikor mehetek hozzá. Bármikor, amikor elfáradok, vagy csak elegem van és úgy érzem, nem bírom tovább, akkor is tudhatom, Ő figyel rám és szeret. Szóval a dal címe az, hogy Vakmerő szeretet:
Teremtő tervedben engem is akartál
Hozzám annyira hű voltál.
Hangot sem adtam még felettem daloltál
Hozzám annyira jó voltál.
Ó, az el nem múló, túláradó, vakmerő szeretet!
Isten felkutatott, nem nyugodott, amíg meg nem lelt.
Nem érdemeltem, ki sem fizettem, mégis ingyen enyém lett.
Azt kívánom nektek is, hogy megtapasztaljátok Isten jelenlétét és békességét. Bátorítalak titeket, hogy nyugodtan, tényleg bármivel menjetek Isten elé, akár csak egy-két szóval is, mert valóban megnyugvást tud adni a nehéz és fárasztó napjaink alatt is.
Imádkozzunk!
Drága Úr Jézus! Hálás vagyok, hogy megoszthattam ma reggel ezt a csodálatos igazságot! Hálásak vagyunk, hogy annyira szeretsz minket, hogy elküldted értünk Jézus. Köszönöm, hogy tudhatom, nálad békességet kapok. Kérlek mutasd meg a szereteted azoknak is, akik még nem élték ezt át. Áldd meg a napunkat, és a hét további részét is! Ámen.