„Ha újra kezdhetnénk Annyi mindent másképpen tehetnénk, De azok úgy már mások és nem mi lennénk. Újra kezdhetnénk De most is szebb utat kereshetnénk Idővel minden hibánkból áldást vehetnénk.”
"Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak." [Efézusi levél 5: 15-16]
,,Az időnk, mint vágtató vadlovak suhannak át az élet végtelen sztyeppéin. Csupán egy fűszál vagy benne egymagad, de együtt, mert összetartozunk, megéljük és túléljük a végtelen dombokat." Mostanában sokat gondolkodom egy fogalmon, ami nem más, mint az idő. Nem tudni, mennyi van hátra belőle. Mennyi időt tölthetünk együtt szeretteinkkel... Sokszor én magam sem értékelem a társaimmal tölthető időmet, hiszen a fáradtság, az ingerültség néha a legrosszabbat képes kihozni az emberből. Lehet, hogy egy rossz időben, rossz helyen kimondott heccelés, esetleg vélemény, amit a másik rossz néven vesz, bonyodalmat okoz a baráti/családi kapcsolatban, ami aztán nagy veszekedéshez vezethet. Meg kell tanulnunk, hogy csak a saját időnket kell tudnunk beosztani, bölcsen, ahogy az Igében is olvastam, méghozzá úgy, hogy élni is legyen időnk, ne robotként éljük életünket. Gondolkodjunk hát el, hogy mire fordítjuk az Istentől kapott időnket. Pörlekedésre, haragtartásra, hazudozásra? Vagy megpróbáljuk maximálisan kizárni ezeket a negatív, romboló tényezőket az életünkből és helyettük a szeretettel, odafigyeléssel, társaink segítésével töltjük ezt a pótolhatatlan, megvehetetlen, vissza nem fordítható egyfajta alkalmat, az IDŐT. A tanulás, tanórán kívüli elfoglaltságok mellett időt KELL szorítanunk a családunkra. Hiszen ha nem fordítunk figyelmet szeretteinkre míg tehetjük, életünk végéig bánni fogjuk azt a ki nem mondott szeretlek-et, a vigyázz magadra, hiányzol, hívj, ha hazaértél, jó éjszakát, szép napot-üzeneteket és minden olyan apró kis gesztust, ami lehet hogy néha idegesít, mert "jaj, mindig elmondja, hogy vigyázzak magamra, pedig még egyszer sem történt velem eddig semmi"; de igenis hiány lesz, miután nem hallod minden nap ezt a kis szeretet-szeletet, melyet nem is gondolnál, hogy pótolhatatlan a számodra.
„Hallom a hangodat Néhány év alatt pár szó rád ragadt A memóriaegység megdagad Micsoda élet, programozd át magad Mert itt igazi az élet, igazi a végzet és igazi a szó Eleven a test, az idő eltelik Ez irányított robotnak nem való!”
Ha kéred Isten segítségét, hogy tudd, mire mennyi időt adsz az életedből, akkor hidd el, teljes mértékben értékesen fog eltelni az itt eltöltött időd.
Kakula Nóra