„Amikor egyszer a sokaság Jézushoz tódult, és hallgatta Isten igéjét, ő a Genezáreti-tó partján állt. Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. Beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra! Simon így felelt: Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat. Amikor ezt megtették, olyan sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek.” (Lk.5,1-7)
Biztos mindenki átélt már ehhez hasonló helyzetet: nagyon fáradt volt, elege volt mindenből, az égvilágon semmihez nem volt kedve, csak lefeküdni, semmit csinálni vagy aludni. De amikor ez megtörténhetett volna, nem a hőn áhított pihenés következett ténylegesen, hanem a következő mondatok az édesanyától: „Figyelj… már két hete szépen kérlek, hogy rakj rendet a szobádban, úgyhogy most már épp ideje lenne. Aztán ki is kéne porszívózni, meg elmosogatni és esetleg ki is teregethetnél.” Aztán jön a megszokott serdülőválasz: „ Jaaaajjj, anya, ne mááááár!” (Persze a felsoroltak közül lehet, hogy csak egyre kértek meg téged, de valószínűleg ugyanezt válaszoltad.)
Nos igen. Isten gyermekei vagyunk, és sokszor tudunk serdülőként viselkedni vele is. Még a felnőttek is! „Figyelj, Lányom/Fiam… annyi ideje cipeled már magaddal azt a sok bűnt, most már igazán lerakhatnád nálam. Vagy… azért igazán lehetnél úgy általában kedvesebb a testvéreiddel. Vagy… most már jól jönne egy kis változtatás a szokásaidon, mondjuk a velem töltött idővel kapcsolatban…” És erre mi a válaszunk? „Jaaaj, Istenem, ne máááár!”
Két választási lehetőség van azután, hogy végiggondoltuk, marhára nincs kedvünk az egészhez. Elsunnyogjuk és nem csinálunk semmit, vagy megtesszük, amire kértek. Rövid távon nyilván jobbnak tűnik a sunnyogós verzió, de valójában nem az a hasznosabb.
Mi, emberek hajlamosak vagyunk a könnyebb utat választani a nehezebb, de jobb út helyett. Ezzel lehet, hogy kényelmesen elintéztük a dolgokat, de az is lehet, hogy megbántjuk egymást, vagy elszalasztunk valamilyen nagy lehetőséget. Mert minden addig jó csak, amíg az a jelen pillanatban kedvező.
Meddig jó nekünk az Isten? Csak egy nagyobb felelés vagy dolgozat erejéig? Amíg mindent úgy tesz, ahogy mi szeretnénk? Még esetleg figyelünk is a szavára, de amikor valami olyanra hív minket, amihez „marhára nincs kedvünk”, akkor már inkább megyünk a saját fejünk után. Vagy ha valami rossz dolog történik velünk, akkor inkább úgy döntünk, hogy megoldjuk egyedül, de ezt persze nem feltétlenül az Isten iránti haragból tesszük, csak hirtelen biztosabbnak tűnik a saját kezünkben tartani a dolgokat. (Kipróbáltam én is, de annyira nem ment jól.)
Valószínűleg, amikor Jézus megkérte, hogy evezzen beljebb, majd vesse ki a hálót, Péter is ezt gondolta: „Jaaaaj ne máááár! Ez most komoly? Egész éjjel ezt csináltam, ezért voltam itt. És nem véletlenül éjjel, mert akkor a halak a víz felszínéhez közel vannak. Mert nappal a nagy melegben lejjebb ereszkednek, mivel ott hűvösebb van. És most…idejön ez az ács, egy tanító, és meg akarja mondani nekem, hogy mit csináljak, pedig én biztos jobban tudom. Szóval ne már!” Viszont valamit mégiscsak érezhetett Péter, hogy Jézus nemcsak egy közönséges tanító, nemcsak egy ács, hanem van benne valami különleges. Éppen ezért mégiscsak úgy döntött, hogy mélyre evez, és kiveti a hálóját. Úgy gondolta, nincsen vesztenivalója. És Jézusban bízva megtörtént a csoda. Megtelt két hajó a sok-sok hallal.
Vajon ugyanígy lenne a mi életünkben is?
Ha Jézusra bízzuk, akkor megtörténik a csoda? Én hiszem, hogy igen.
Hiszem azt, hogy bármilyen nehéz, bármilyen mély is az a víz, amiben nyakig benne vagy, Jézus képes arra, hogy kihúzzon belőle, hogy csodát tegyen veled. Képes rá, hogy az egész életedet megváltoztassa, hogy örömöt hozzon az életedbe, vagy bármit, amire most a legnagyobb szükséged van. És nem mi vagyunk azok, akik jobban tudjuk, hogy mire van szükségünk, hanem egyedül Isten, ezért azt kell elfogadnunk, amit kapunk, mert az lesz az igazi és a legjobb. Tehát bízd Jézusra mindened, amid csak van, és evezz Vele a mélyre! Ő az, akiben a világon mindenkinél jobban megbízhatunk, de mégis nehezen megy ez nekünk. Szükség van a kitartásra, arra, hogy küzdjünk az Úr Jézusért, próbáljunk közeledni felé. Mert Ő küzd értünk, és közeledik hozzánk.
Imádkozzunk!
Drága Mennyei Atyánk, Úr Jézus Krisztusunk! Tudjuk, sokszor viselkedünk serdülőként Veled is. Kérünk Téged, segíts nekünk megmaradnunk a Te utadon, segíts bízni, hogy merjünk Veled mélyre evezni. Hálával állunk Előtted, mert Te adsz erőt minden helyzetben, mert Te csodákat viszel véghez az életünkben mindennap, kérünk add, hogy ezeket észre is vegyük. Ámen!