„Amikor egyszer a sokaság Jézushoz tódult és hallgatta Isten igéjét, ő a Genezáreti-tó partján állt. Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. Beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt.” (Lk. 5,1-3)
Mit jelent vesztegelni? Útját valaki nem folytathatja, maradni kényszerül. Ehhez társulhat kétségbeesés, szomorúság, elkeseredettség, tehetetlenség érzése. Egy létrejött kellemetlen helyzet, amikor nem tudjuk, mit tegyünk. Valószínűleg Simonék is ezt élték át ott a parton.
Éreztük már az életünket vesztegelni? Egész biztos vagyok benne, hogy igen. Sokan vannak közöttünk, akik a nagy kérdéssel: „Hova tanuljak tovább?” nem tudnak dűlőre jutni. Sokan önmagukat keresik: „Ki is vagyok én?”. Aztán vannak, akik egy-egy nehéz helyzetben próbálnak helytállni, amikor felmerül a kérdés: „Most hogyan tovább, mi a következő lépés?”. Vannak, akik nagy mélységeket élnek meg és ezek a kérdések keringenek bennük „Miért pont én? Ez miért történhet meg?”. És bizonyára vannak, akik hiányt éreznek, és arra keresik a választ szüntelen, hogy „Mivel tölthetném ki az űrt, ami bennem van?”. Ezernyi és ezernyi kérdést felsorolhatnánk még, amiben elakadtunk. Amire mindenütt és mindenben keressük a választ, de valamiért sehol nem találjuk meg. Már kezdjük unni, hogy folyamatosan kering bennünk a „Miért? Hova? Hogyan? Mikor? Mit? Mivel?” kérdésáradat, ami közben el is keserít, kétségbe ejt, megkötöz. Veszteglünk ezek mellett a kérdések mellett; cselekvésre, továbblépésre képtelenek vagyunk.
Jézus odalépett Simonék hajójához. Akkor, amikor vesztegeltek. Vesztegeltek, mert nem fogtak semmit az éjszaka. Kétségbe voltak esve, mert nem tudták, mit fognak enni, hogyan fognak elegendő pénzt keresni ahhoz, hogy az adót be tudják fizetni, hogy a legszükségesebb dolgokat meg tudják vásárolni. Reménytelennek tűnt minden. Erre odalépett hozzájuk valaki, aki hatalmas csodát tett velük. Jézus pont ugyanígy lép oda hozzánk, az életünk hajójához, amikor az vesztegel. Velünk is képes hatalmas csodát tenni. Képes bekötözni és meggyógyítani az élet okozta sebeket. Képes betölteni azt a hatalmas űrt, ami bennünk van. Ő tud válaszokat adni a kérdéseinkre, emlékeztetve rá, hogy Isten jó. Ő mindig jó. Ő ad nekünk talentumokat és elhívást arra, mivel szolgáljuk Őt. Benne megtalálhatjuk, kik is vagyunk valójában. Jézus nem egy hamis barát, aki, ha mélyen vagyunk, már nem tart fontosnak minket és otthagy. Ő a legnagyobb problémáink között is mellettünk van. De nem csak mellettünk áll, hanem belénk karol és minden erejével tart minket.
Egyszer láttam egy képet, ami egy igencsak összetett egyenletekkel teli feladatlapot ábrázolt. A feladat persze az volt, hogy oldd meg és írd az egyenlőségjelek után a megoldást. Valaki odaírta, hogy Jézus: az egyetlen megoldás Jézus. Nem tanácsolom senkinek, hogy a következő dolgozatokban próbálja ki, mert nem valószínű, hogy temérdek pontot és ötös osztályzatot fog jelenteni.
Azonban, ha az egyenletek helyére a kérdéseinket helyezzük, akkor valóban igaz, hogy Jézus a megoldás, és nyugodtan kereshetjük nála a válaszokat.
Ez persze így nagyon egyszerűnek hangozhat, viszont megvalósítani közel sem az. Jézushoz fordulni nem feltétlenül jelenti azt, hogy az összes kérdésünk azonnal válaszra is talál. Mindenhez szükségünk van nagy-nagy türelemre és kitartásra. Szükségünk van rá, hogy formálódjunk Isten szerint. Lehet, hogy évek fáradságos munkája lesz, mire Isten késznek talál minket a válasz befogadására és megértésére. Nyitott szemmel kell járnunk és figyelnünk, mit üzen számunkra az Úr Jézus. Persze emberek vagyunk és nagyon nehezen tudunk néha kitartóan az Úr szavára figyelni. Vannak hullámhegyek és -völgyek a hitünkben, ami kicsit nehezítheti a dolgot, de nem szabad feladnunk. Jézus ugyan nem a legkönnyebb útra hív minket, de a legjobb útra, ahol Ő is ott van és vezet minket.
Megtehetjük az első lépést azzal, hogy beengedjük Jézust a hajónkba, és hallani akarjuk az Ő szavát. Ő pedig az Igén keresztül elkezdi végezni bennünk a munkáját.
Imádkozzunk!
Drága Jézusunk, sok kérdés kavarog bennünk. Lehet, hogy elveszettnek érezzük magunkat és lehet, hogy tanácstalanok vagyunk. Te azonban idelépsz hozzánk és kéred, hogy beszállhass a hajónkba, hogy segíthess rajtunk. Most egy perc csendben vigyük Isten elé a kétségeinket és kérjük Őt, hogy adjon nekünk megértést. Hálát adok Neked Úr Jézus, hogy a szív néma fohászát is meghallgatod. Köszönöm a Te szeretetedet, hogy szíveket érintesz meg és gyógyítasz vele, és köszönöm, hogy segítesz hordozni a terheinket. Ámen!