"Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását." (Péld. 16,9)
Soha ne mondd, hogy soha.
Biztos vagyok benne, hogy mindenki életében volt már olyan pillanat, amikor valami teljesen elképzelhetetlennek tűnt. Ilyen lehet például az egyetemre való bekerülés, barátnőt vagy barátot szerezni, vagy épp átmenni fizikából. Aki azt állítja, hogy nem történt még vele ilyen, az nagy valószínűséggel kamuzik.
A covidnak hála az átlagosnál kicsit több időt töltöttem el azzal, hogy a korábbi elképzeléseim, gondolataim milyen irányba bontakoztak ki.
Bölcsészkaros hallgatóként nyilván nagy érdeklődést mutattam a matematika irányába gimiben, mondván: ugyan mikor kell ez majd nekem? Aztán nem is olyan régen a nagypapám azzal a halaszthatatlan kérdéssel állt elő, hogy mégis hány liter bor lehet még a boroshordónkban – falun nem ritka az ilyen nemű kérdés. És viccen kívül azt kell, hogy mondjam, egyből beugrott, ahogy 0. órában a Z1-es teremben Németh Krisztina tanárnővel a kör alapú alapú henger térfogatát számolgatjuk. Hát mondom, ilyen nincs. Azt nem jelenthetem ki egyértelműen, hogy fejből ment a képlet, de sikerült kiszámolnom, és a legjobb, hogy nem is számoltam el.
Nyilván ezt a történetet csak példának hoztam, de szerintem nagyjából átadja, mire is gondoltam a soha ne mondd, hogy soha tételmondattal. Az emberek mindig terveznek, próbálnak felkészülni minden lehetőségre, de van úgy, hogy az élet, vagy épp Isten közbeszól. Ahogy a mondás is tartja: Ember tervez, Isten végez. Van, amikor az elképzeléseink helyett sokkal rosszabb helyzetben, van, amikor egy sokkal jobban találjuk magunkat. Ezek mind Isten tervének a részei, még akkor is, ha az adott pillanatban az univerzum bosszújának tűnnek.
Lehet, hogy azt az okot a pillanat hevében nem látjuk, lehet, hogy csak pár nap, hónap vagy év elteltével döbbenünk rá arra, hogy milyen jól is jártunk azzal, amivel nem számoltunk. Tervezhetsz bármit, de megvan az esélye annak, hogy az isteni gondviselés keresztbe húzza azt. Ennek pedig egyetlen oka van: Isten azt szeretné, hogy a legtöbbet hozd ki magadból.
Próbáljatok meg úgy hozzáállni a dolgokhoz, mint egy valószínűtlen lehetőséghez. Ne mondjatok semmi olyanra nemet, ami később hozzájárulhat az életetek és a személyiségetek pozitív fejlődéséhez. Távol álljon tőlem, hogy arra buzdítsalak titeket, hogy mindenbe bele kell menni. Pont az lenne a cél, hogy a kialakult komfortzónátokat bővítsétek egy kicsit. Ez által sokkal nyitottabb életet élhettek, főleg így korona után, amikor felértékelődik a kimaradt élmények bepótlásának igénye. Ezen helyzetben iránymutatást lehet kapni Istentől akár szóbeli kérésben, akár írásos kijelentés alapján.
Lentulai Martin, 2020/A öregdiákunk
Az áhítat elhangzott 2021. május 28-án.
Comments