Szólhatok úgy mint az emberek vagy akár az angyalok, ha szeretet nincsen bennem, mit sem érek. (1Kor. 13, 1)
A Jézus által adott szeretetparancsolat a keresztyén élet útmutatója. Keresztyén embernek nem lehet szeretet nélkül gondolkodni, cselekedni vagy hitét gyakorolni. A szeretet a legfontosabb érzés, gondolat, ami értelmet és értéket ad mindennek. Ettől válik minden valamivé, de nélküle minden semmi. A legszebb szó vagy beszéd is üres és értéktelen, ha nincs benne szeretet. Mégis egyre ritkábban halljuk a szeretet szavát. De nem csak szavaikban, tetteinkben is egyre ritkábban nyilvánul meg. Gyakran elmegyünk egymás mellett, nem figyelünk egymásra eléggé, pedig a szeretet ezt teszi. Sokszor másoktól várjuk, de mi magunk mégis ritkán cselekszünk eszerint. Mindenkiben él a szeretetvágy, de nem elég csak vágyni rá, tenni is kell érte. Nem csak szóval, hanem cselekedettel is. Szavaink tetteinkben valósuljanak meg. Így válik szeretettünk valóságossá, igazzá.
A saját történetem szeretném megosztani veletek és általa is üzenni, hogy bármit elérhetsz, de ha nem a szeretet útján jársz, mindez semmit sem ér.
Mindenkinek vannak álmai. Én még kislány voltam, amikor elbűvölt a balett varázslatos világa. Az volt az álmom, hogy balett tanár legyek és elindultam ezen az úton. A szükséges alapok megszerzése után jelentkeztem a Táncművészeti Iskola Klasszikus Balett tagozatára, ahová több fordulós alkalmassági vizsgát követően felvételt nyertem. Külsősként bekerülni nem könnyű, mivel az iskola saját növendékei és a közel tízszeres túljelentkezés miatt évente mindössze 6 tanulót vesz fel egy tanszakra. Bár akkoriban szinte csak erről szólt az életem, a balettiskolába bekerülve mégis más világ fogadott, mint amit az eddigi tapasztalataim alapján vártam. Egy nagyon zárt közösségbe kerültem be, ahol a légkör rideg volt és távolságtartó. Mindenki saját magáért volt ott, és riválisként tekintett a másikra. Egymást gyengítve és átlépve próbáltak érvényesülni, előre jutni. Az iskola mottója az "egy mutatás, egy tudás! " Azaz egyszer mutatnak meg mindent, és neked tudnod kell. Ez meghatározta az egész szellemiséget. Szükséges a szigor és a fegyelem, fontos a kitartás és az alázat a szakma iránt, de ez talán más eszközökkel is elérhető. Szeretettel segítve átadni a tudást, olyan módon, hogy szívvel-lélekkel válhassunk önmagunkká. A jelen lévő értékrenddel és szemléletmóddal nem tudtam azonosulni. Az itt töltött idő mégis sok mindenre megtanított, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Minden nap a legjobbat kihozni magamból és átlépni a saját határaimat. Elnyomni az érzéseimet és elviselni a testi-lelki megpróbáltatásokat. Tökéletességre törekedni minden mozdulatomban, amit igazán soha nem érhetek el.
Ezen az időszakon a zene volt az, ami átsegített. Segített lelkileg feltöltődni, mindenhol, ott volt velem. Mondhatni: A zene volt az egyetlen barátom. A zene a szeretet hangján szólt. Bár nagyon zárkózottá váltam, az itt szerzett tapasztalatok mégis segítettek: a függöny mögött meglátni a valóságot. A mosoly mögött a szomorúságot. A csillogás mögött az ürességet. Minden tapasztalat fontos, mert formálódunk, alakulunk, tanulunk általa. Beláttam, hogy meg kell tapasztalni a sötét oldalt is, hogy világosan lássuk és értékeljük a jót. Nem az a fontos, ami velünk, hanem ami bennünk történik. Néha másképp alakul az életünk, mint ahogy megálmodtuk. Néha nehéz helyzetben vagyunk, és nehéz döntést kell meghoznunk. De sosem vagyunk egyedül! Megtapasztaltam, ha Jézus jelen van az életünkben, új utat, új lehetőséget ad nekünk, hogy megtaláljuk önmagunkat. Segít látni és érezni, hogy mi az, amire igazán vágyunk, ami igazán a mi utunk. Bár feladtam egy álmot, de azóta más álmaim lettek és tudom, hogy jól döntöttem. Hiszem, hogy az Úr tervei sokkal jobbak számomra, mint az én álmaim.
Szűcs Boglárka Csenge