Akkor: Hacsi, a leghűségesebb barát (2009)
A megható és igaz történet alapján íródott film igazi klasszikussá nőtt az elmúlt évek során. A sztori Parkerről szól, aki zenetanárként egy boldog, meghitt családban él, de minden nap vonatút választja el a munkahelyéről. Egyik nap egy kutyakölyköt, egy Akitát talál a vasútállomáson, megsajnálja, és bár a feleségével megegyeztek, hogy nem kell kutya a házhoz, a kicsi Hacsi végül beilleszkedik a családba. Parker állatorvos barátja, Ken elmagyarázza az Akita kutyafaj ősi japán eredetét és császári viselkedését, ami hűségességében, illetve abban is megmutatkozik, hogy nem hozza vissza akárkinek a labdát. Hacsi minden nap lekíséri gazdáját az állomásra és ott várja amikor megérkezik. A valóságban a japán lakosság körében már legendává nőtt Hacsi alakja, aki a hűségesség példája is lett. Mivel a családomban is van Akita kutyafaj, tapasztalatból tudom igazolni, hogy akinek Hacsija van (a mi kutyánkat is Hacsinak hívják ...) az egy olyan társat kap egy életre, aki mindig ott lesz vele.
Most: Patrick, ebbel szebb az élet (2018)
A történet a kicsit sztereótipikus Angliában játszódik, ahol a főszereplőnőnek, Sarah Fracisnek a film első 5 percében összedől az élete. Elhagyja a szerelme, új munkahelyébe és új lakókörnyezetébe kell beilleszkednie. Mindezek tetejére kerül, hogy a nagymamája ráhagyja hagyatéknak Patricket, a kissé elkényeztetett mopszt. Sarah nem tartozik az állatkedvelők közé, a lakókörnyezetében ráadásul nem is tűrnek meg kutyákat. Patrick a maga módján próbál alkalmazkodni a környezethez; útját szétrágott papucsok és kukából kitúrt szemetek kísérik. De a két szereplő mégis lassan összecsiholódik, sőt, Patrick segítségével Sarah két férfival is megismerkedik és a tanári állása is könnyebb lesz. Személy szerint nagyon tudom ajánlani ezt a filmet, már csak azért is, mert rajongója vagyok a mopszoknak és a film nézése közben már az is élményt okozott, ha Patrick a színen volt. Aki nem szereti kifejezetten a mopszokat azoknak is ajánlom a szerelmi és a vígjáték szál miatt.
Fehér Orsolya 12. A
Comments