Alapige: 1Pt 1,9 "(...) mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét."
A keresztyén hit, azaz a Krisztusba vetett hit egy lényegre törő megfogalmazása ez: a hitünk célja a lelkünk üdvössége.
Beszéljünk erről egy keveset.
A hitről a Zsidókhoz írt levél azt írja, hogy a remélt dolgokban való bizalom, és a láthatatlan dolgok létéről való meggyőződés. Többen úgy gondolják ezt, hogy ennyi, és nem több. Mindegy, miben hiszünk, csak higgyünk egy számunkra fontos eszmében. Ez jól hangzik, de a hangzatos szlogennel ellentétben nem minden vallás ugyanazt az Istent tiszteli. Az iszlám Allah a mi Istenünkkel nem egyezik. Egy láthatatlan misztikumban való hit már csak azért sem működik, mert más emberek egymásnak teljesen ellentmondó gondolatokat és célokat fogalmazhatnak meg magukban, és ezek egyszerre nem lehetnek igazak. Tehát az a hit, amiről hit-tan órán szó van, és amiről itt a templomban is beszélünk, Jézus Édesatyjában, a Mindenható Istenben való hitet jelenti. A Biblia részletesen ír erről a Teremtő Istenről; kicsoda ő, hogyan kommunikál emberekkel, milyen történeteken keresztül látható meg a munkája.
Az Ige jól írta: a hitnek, az emberek hitének célja van. Egy példát mondok a céltudatosságra: tegyünk jót másokkal; ez a világot jobbá teszi, és a célunk ezzel egy jobb világ, és annak elhozásában való részvétel.
A keresztyén hit célja pedig a lelkünk üdvössége. Ez sokkal jobb cél, mint hogy minden nap tegyük a jót. Azt ugyanis nem tudjuk. Bármelyikünk életére nézünk, az tele lesz hibával. Mondjuk úgy: bűnnel. Az üdvösség pedig a lélek egy olyan állapota, amikor Istennel van. Ki ne akarna örök időkre a tökéletes Isten közelében lenni, és vele együtt örülni?
Az viszont szintén világos, hogy ez a kettő: a bűnökkel terhelt életünk és az üdvösség együtt nem megy. A bűn elválaszt Istentől – hiszen az Isten tökéletes, és ami az ő törvényével ellentétes, azt nem tűri. Sokféleképpen adja az emberek tudtára életük során, ha rossz úton járnak, letértek az útról, hogy térjenek vissza, térjenek meg. Ha ezt valaki életében megteszi, az eléri a hite célját: a lelke üdvösségét.
Mit is jelent ez a megtérés? Az imént elhangzottak alapján világos, hogy nem az, ha mindig az Isten törvényének megfelelően cselekszünk, mert az nem fog menni. Ezek a bűnök maguk után büntetést vonnak. Ezt nevezi a Biblia kárhozatnak, ami az üdvösség ellentéte. De hogy lesz akkor kárhozatból üdvösség?
A választ Jézus életében találjuk: Amikor Jézus élt, életében sok jót, sok csodát tett. De a kor legsúlyosabb halálbüntetését kapta, és ahogyan az Apostoli hitvallásban elmondjuk: alászállt a poklokra, más fordításban: szálla alá poklokra. És EZ az, ami miatt a keresztyéneket keresztyéneknek, azaz Krisztushoz tartozóknak mondják, és ez az, ami megkülönbözteti őket, megkülönböztet bennünket a zsidóktól. Valljuk ugyanis, hogy akkor Jézus mindenki bűnéért megszenvedett, aki ezt az áldozatot, ezt a helyettes áldozatot elfogadja. Óriási kegyelem ez, hogy az Isten a bűneinket így törölje el: akik elfogadják, azok ezzel bűntelenekké válnak az Isten szemében, mert a bűneikért Jézus fizetett meg. Akik tehát elfogadják, elérték hitük célját, lelkük üdvösségét. Ez a keresztyénség.
A Biblia ezt tanítja a keresztyén hit céljáról, az emberek lelkének, a ti lelketek üdvösségéről. Ma, félévkezdéskor felteszem ezt a fontos kérdést: te elfogadtad a megváltásod? Isten előkészítette: te keresed? Jézus véghezvitte: te foglalkozol vele?