A jelenlegi telefonomat két éve kaptam, de akkor még leginkább kapcsolattartásra használtam.
Ha érdekelt valami, már nem a szüleimet kérdeztem, hanem csak beírtam a keresőbe, és válaszok ezreit kaptam meg másodpercek alatt. Sorozatokat is néztem rajta, ha éppen a saját életem nem volt elég izgalmas, és valaki más problémamegoldó képességén akartam szórakozni.
Megesett, hogy nem volt elég zsebpénzem könyveket venni; ekkor egyszerűen csak letöltöttem egyet, és bármikor olvashattam.
Vagy ha utaztam, el tudtam kerülni a beszélgetéseket azzal, hogy fülhallgatóval a fülemben bámultam kifelé az ablakon.
Minden héten kaptam értesítést arról, mennyit használtam a telefonom. Meglepődve láttam, hogy szinte kivétel nélkül 5 óra fölött volt a képernyőidőm. Persze ez a suli kezdete óta változott, de még mindig soknak találom.
Mértéket viszont nagyon nehéz tartani, amikor telefonhasználatról van szó. Akkor a legnehezebb, amikor tanulnom kell, de a telefonom mindig a közelemben van, és annyival érdekesebbnek tűnik egy instasztori, mint a fizikaházi...
Hatással van a hangulatomra és a közérzetemre is. Előfordul, hogy szívesebben olvasok vagy hallgatok rajta valamit, mintsem hogy beszélgessek. Ez azóta van így, amióta a testvéreim elköltöztek itthonról. Elég ritkán találkozunk, de telefonon mindig tudom velük tartani a kapcsolatot, amiért nagyon hálás vagyok.
Varga Laura Katinka, 9. B
Sokan mondják, hogy a telefon függőséget okoz. Ez nálam is bekövetkezett egy időre, mikor a koronavírus tombolt világszerte. Több hónapig nem mehettem sehova, így nem találtam jobb időtöltést. Mivel a barátaimmal nem tudtam találkozni, ezért folyamatosan videochateltem velük, illetve közös játékokat játszottunk (pl. Among Us-t). Ezenkívül folyamatosan sorozatokat néztem. Ráadásul a sulis feladataimat is csak az interneten tudtam elvégezni. Szerencsére a vírus elült, és most már telefonozás és netezés helyett tudok a barátaimmal találkozni. Szabadidőmben már csak ritkán veszem elő a telómat, és sokkal jobban érzem magam. Nem irigylem azokat, akik most is a neten keresik a boldogságot, és nem tudnak nélküle élni.
Menczel-Silkó Sára, 9. B
Manapság ha körbenézünk az utcán, a buszon vagy akár egy étteremben, biztosan fogunk látni nem egy embert, akinek telefon van a kezében. Sajnos ezek az elektronikai eszközök főleg a fiatalok körében terjedtek el, és nagyon rossz hatást gyakorolnak rájuk.
Nekem is van telefonom, de megpróbálom megtalálni az egyensúlyt. Ez néha igen nehéz, és nagy a kísértés, mert sok operát hallgatok a telefonomon; ezt máshol, más eszközökkel nem tudom megtenni. Különböző médiumokat is használok, de ez csak mellékes a zenehallgatás mellett.
A szüleimet kifejezetten zavarja, ha telefonozok, mert tudják (és én is tudom), hogy sok veszély leselkedik az emberre az interneten. Ezekre nagyon odafigyelünk.
Remélem, egyszer mindenki rájön arra, hogy a telefon csak egy apró kelléke az életnek, és vannak nála sokkal jobb, sokkal fontosabb dolgok is.
Comments