“Szükségünk van a hazugságokra, hogy győzedelmeskedjünk a valóság felett, ezen igazság felett, szükségünk van a hazugságokra, hogy élhessünk. Hogy a hazugság az élet szükségszerűsége, az maga is része a lét elborzasztó és kérdéses jellegének.” (Nietzsche)
Amikor meghalljuk a hazugság szót, rögtön pejoratív értelmet kap. A hazugság rengeteg kapcsolatot, életet rombolt már szét, de legalább ugyanannyit meg is mentett. Nem szeretem az indokolatlan hazudozást, füllentést, elhallgatást, de belátom, hogy hazudni mindenki hazudik, és szerintem kell is.
Én őszinte embernek tartom magam, nem rejtem véka alá a véleményemet, ez sokszor ki is ül az arcomra. Azonban én tudom, hol a határ. Bizony, van egy határ, amikor már nem mondhatunk igazat, még a hozzánk legközelebb álló embereknek sem. Ha mindig és mindenütt az igazság hagyná el a számat, akkor mostanra jóformán nem lenne kihez szólnom, ezért megfontolandó néha befogni a csőrünket, ha szeretnénk emberi kapcsolatokat. Valószínűleg a túlnyomó többségnek szüksége van ezekre, így melegen ajánlott hazudni.
Sok szinonimája van a hazugságnak, nevezhetjük koholmánynak, megtévesztésnek, blöffnek vagy füllentésnek, ettől még a lényeg nem változik. Ha hazudunk, ha valótlanságot állítunk, eltorzítjuk a valóságot. Fáj kimondani, elborzaszt, igen, de így legyőzhetjük a valóságot, találhatunk egy kiskaput az élet egyes nehézségeire, és ez talán sosem derül ki.
Van hazugság az egyén szintjén. Bevallom, én már általános iskola második osztályában is füllentettem azt, hogy van nyelvtan felszerelésem, amikor nem volt. Előfordult, hogy az egyik barátnőmmel nem értettem egyet, és ráhagytam a dolgot, mert ha beleállok a vitába, tudom, hogy rámegy a barátságunk. Én úgy gondolom, hogy az ilyen szintű eltorzítása a valóságnak megengedhető, de amikor sorsokról, életekről, tudományról van szó, akkor az igazságot meghamisítani egyszerűen gonosz, aljas dolog.
Hazudni egy országnak, egy társadalomnak, hívőknek, egy világnak, az már mérgező. Ha elkezdenék gondolkodni a politikán, a különböző vallásokon, államberendezkedéseken, a gazdaságon, bármilyen más globális ügyön, egy idő múlva belezavarodnék és megtébolyodnék, mert belebonyolódnék a hazugságok hálójába, olyan hazugságokba ütköznék, amik igazságnak vannak titulálva, és ha mást mernék mondani, megbélyegeznének, ellehetetlenítenének, ezt pedig nem akarom.
A hazudozás, az emberek megtévesztése világszinten létszükséglet különböző okok, érdekek miatt. Engem ez borzaszt el leginkább, főleg azért, mert akik internacionális módon csúsztatják a valóságot, mesterien csinálják: ez már majdnem művészet.
Ezen okokból én sok mindent megkérdőjelezek: az elfogadott tényeket, az emberek szavahihetőségét vagy bármi mást. Természetesen, amire nincs rálátásom szakmailag, arról nem tudok hiteles véleményt formálni, viszont már most is rengeteg dologról tudom, hogy porhintés az egész, csak nem mondhatom ki, nem fogalmazhatom meg hangosan. “Az, hogy kisebbségben van, ha akár egymaga alkotja a kisebbséget, még nem jelenti azt, hogy őrült valaki. Van igazság, és van hazugság, s ha akár az egész világ ellenében is az igazsághoz ragaszkodunk, még nem vagyunk őrültek” - fogalmaz George Orwell az 1984 című regényében. Gyakran találom magam hasonló helyzetben.
A hazugság az élet, az élet pedig hazugság, ezáltal alakul ki a valóság, a magunk saját kis valósága, amit le kell győznünk. A győzelem véleményem szerint a boldogság, akár egy napig, akár egy emberöltőig tart. Célom ez, élni szeretnék, nem csak létezni, ehhez viszont hazudnom, hazudnunk kell.