Isten igéjét Pál második levele Timóteushoz 1. fejezetének 12. részéből olvasom:
„Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra.”
Eddig az írott ige.
Most szeptemberben jött egy gondolat, amit októberben megerősített egy kérdés is:
Milyen lelkészgyereknek lenni?
Sokszor kérdezték már. És a válaszom mindig az volt, hogy: milyen lenne? De végre meg tudom fogalmazni:
A történet ott kezdődik, hogy gyerekként azt gondoltam: természetes és átlagos, hogy anya minden szerdán jött a suliba valamit tartani. Vagy hogy az óvodába is mindig anya vagy apa jött hittanos napokon. Nem vettem észre, hogy másoknál ez nem így van. Azt gondoltam, hogy őket (és ez most durván fog hangzani) nem szeretik annyira a szüleik, hogy egy nap egy órájára bejöjjenek értük. Természetesen egy idő után ráébredtem, hogy ez nem így van.
Aztán jöttek a konfirmációs órák, ahol megvolt az az előnyöm, hogy csak fogtam magam és a szobámtól megtettem húsz lépést, és ott voltam a gyülekezeti teremben. Viszont cserébe édesapám nekem adta a legnehezebb kérdéseket. Azokat, amikre hosszú a válasz. Amikor megkérdeztem anyát, hogy miért, ő szimplán annyit mondott: apa bízik bennem. Hát köszi, de ez nem igazán segített a nyomáson, ami alatt voltam. Mindegy, megcsináltam. Párszor hibáztam, de végül lekonfirmáltam. Azért nem mindenki mondhatja el magáról, hogy az apukája elsírta magát az egész gyülekezet előtt, miközben megáldja.
Na, de azért vannak általánosabb dolgok is, amit egy lelkészgyerek megél. Mint például, hogy a vasárnap az szent, és irány az istentisztelet vagy gyerekistentisztelet. És ilyenkor nálunk nem délben, hanem egy órakor van az ebéd. Vagy, hogy mindennap valamilyen formában szóba kerül Isten, Jézus és a Biblia.
Ó! És a legjobb: a sütik. Amikor valami történik a gyülekezetben (legyen az keresztelő, konfirmáció, temetés vagy esküvő), nagyon sokszor nekünk is hoznak a sütikből.
A legdurvább része az egésznek, hogy a gyülekezetben mindenki tudja, ki vagy. Az öreg nénik láttak felnőni. És bármikor beszélsz velük, mindig szóba hozzák ezt. Engedjétek meg, hogy hozzak egy személyes példát erre. A szüleim előző munkahelyén, azaz az előző lakhelyünkön, Somogyudvarhelyen az egyik öreg néni volt a harangozónk. Mai napig felemlegeti azt, hogyan tanított meg lejönni a lépcsőn. Szépen a fenekemre ültem, és egyesével lecsúsztam a lépcsőkön. És mindig, amikor az emlékeket meséli, szeretettel gondolok vissza az ott töltött gyerekkoromra.
Na és igen, mint legidősebb gyereke egy lelkésznek, elértem odáig, hogyha leszámítom az osztálytársakat és volt osztálytársakat, akkor az ismerőseim legnagyobb részét lelkészek teszik ki.
Tehát lelkészgyereknek lenni néha teher, szenvedés. Hiszen nem hibázhatsz, mindig jónak, szinte szentnek kell lenned, mindig mosolyogni és kedvesen beszélgetni a felnőttekkel. Mert te vagy a lelkész gyereke. Hogy is volt az ige? „Ezért szenvedem ezeket, de nem szégyellem.” Pontosan.
Mert lelkészgyereknek lenni kihívás, de mégis olyan küldetés, amelyben nem vagyunk egyedül. Mert velünk van Isten.
És bár sokat szenvedünk, nem adjuk fel. Mert lelkészgyereknek lenni egy kincs. És bármikor lent vagyok a mélyben, és bármikor el akartam vetni ezt a kincset magamtól, Isten megtartott. Nem engedte, hogy eldobjam magamtól. Küldött egy jelet ember, ige vagy éppen zeneszám formájában, és kihúzott a mélyből. És már tudom, látom, hogy nincs még egy olyan élet, mint a miénk.
Lehet, hogy te személy szerint nem éled meg azt, amit mi, de éppen ezért különleges lelkészgyereknek lenni. Minden családnak megvan a maga sajátossága, egyedisége. Időnként ez akár teher is lehet, hiszen senki nem szeret különbözni, másnak lenni. Különböző akadályokat szab ki számunkra az Úr. De ettől vagyunk egyediek. Nem szégyen, ha más a családod. Lehet, hogy néha ez teher, szenvedés, de Istentől kapott kincs is. Kívánom, hogy te is meglásd ezt és felfedezd a családod egyediségének értékét, különlegességét.
Imádkozzunk: Drága mennyei Atyánk, két kezedbe tesszük le életünket. Add, hogy a küldetéseink azzá a kinccsé váljanak, amit Te megterveztél nekünk. Kérünk Istenünk, hogy tarts meg minket hitben és légy velünk az előttünk álló napon. Hallgasd meg imádságunkat, amit Szent Fiad tanított nekünk: Miatyánk, aki a mennyekben vagy...
Szép Sarolta, 12. c