(A cikk írója, feltételezi, hogy az olvasó nem élt kő alatt az elmúlt 3 hónapban. Amennyiben mégis, elnézést a tapintatlanságért.)
Furcsa helyzetben tengődött az utóbbi időkben az Index. Június 21 és július 24-e között tudósított az utolsó - és egyben legfontosabb - eseményről szolgálati közlemények formájában: a saját megsemmisüléséről.
Megsemmisülésről azért a szó szoros értelmében nincsen szó, ugyanis Index.hu nevű hírportál még létezik. Vannak is rajta hírek, amiket a régi indexes újságírók írnak. Az apró különbség az, hogy ezen újságírók nagy része éppen a felmondási idejét tölti a cégnél. Hogy mi lesz, miután az újságírók végleg elhagyják a lapot, arról nem sokat tudni, de már szerveződik az új stáb. Azonban, ahogyan egy iskola esetében a tanárok és a diákok szabják meg a színvonalat – nem pedig a név –, úgy az Index sem a név miatt az, ami.
Persze, sokaknak nem volt a szíve csücske a lap. Vádolták azzal, hogy nem volt független, hogy külföldi szervezetek mozgatták belülről. De azért, azt hiszem, a napi 1,7 milliós látogatás arról tanúskodik, hogy – mindenféle ideológiától mentesen – az emberek nagy része megbízható hírforrásként tekintett rá. Ennek ellenére jó páran fejezik ki ellenérzéseiket a „legnagyobb értelmességi vitaportálon”: a Facebookon.
Ez nem idegen érzés az Avalon Hotel kedélyborzoló kérdésében megedződött Tata körüli lakosságnak, hiszen komoly kommentcsatáknak lehettünk már tanúi a témában. Bőrfotelben teázgató politikusok helyett irodaszékben unatkozó dolgozók (vagy nem dolgozók) vitáznak a kényes ügyekről, Facebook profiljuk mögé burkolózva, sokszor a szakértőket meghazudtoló magabiztossággal védve álláspontjukat. Jelen esetben a „Távozó Indexesek”, néven alakult csoportban megy a konzultálás. Alapvetően itt informálódhatunk a már felmondott indexesekről (persze a posztokra gondolok itt, nem a kommentekre), akik az utóbbi hetekben arról biztosítottak minket, hogy „Lesz másik”.
Lesz, majd, egyszer, amint lehet.
„Miért nem lehet azonnal, így már nem fog nagyot ütni.” „Nem is akarják ezek, meg amúgy is romlott a színvonal" – kapják meg hozzászólásban. Nincs mit tenni, sokaknak ez így (semmi) nem megfelelő. Mintha ez az egész egy egyszerű, gittegylet típusú társulás lenne, ami (miután feloszlatta a Tanár úr) másnap már főnixként újjászületve folytatja tevékenységét.
Még ha ilyen egyszerű lenne.
Attól, mert egy médium független (vagy annak mondja magát), pénzből működik. Van tulajdonosa, vagy vannak tulajdonosai (mellesleg a "balhé" épp innen indult), akiknek nem mindegy, hogy a lap nyereséges-e. Az Index.hu részvénytársaság 50 milliós törzstőkével indult anno, tehát ha a kritikus közönségnek meg szeretnének felelni az új lappal, legalább ilyen léptékben kell gondolkodni. Félszáz millió forint pedig nem az nagyságrendű összeg, amit gyerekkorunkban kapunk édesanyánktól, hogy hozzunk a boltból tejet, a maradékból meg válasszunk egy csokit. Nem hiszem, hogy az olvasók beérnék (beérnénk) egy online weblapkészítővel megszerkesztett bloggal az eddigi, jól megszokott Index honlap után.
Személyes szerencsétlenségem is az, ami az Index-szel történt. Már lassan 2 éve mondom azt mindenkinek (aki kérdezi, vagy nem kérdezi), hogy újságírással szeretnék foglalkozni.
Ha valakit az udvariasság legalsó fokánál egy kicsivel jobban érdekel a téma, rákérdez, hogy melyik lapba szeretnék publikálni; ilyenkor azt mondom (mondtam, még nem tudom…), hogy az Index az én célom, ott szeretnék dolgozni.
Ez számomra több volt egy kötelező körnél, mint ambíciózus fiatal nagyratörő álmodozása az ország legrangosabb lapjáról. Nekem maga az attitűd és a színvonal volt benne szimpatikus, azóta, amióta elkezdtem olvasni (nem szoktam még bele ebbe a kontextusba, hogy az Index létét múlt időbe tegyem-e, vagy ne). Amellett sem mehetek el szó nélkül, hogy édesapám notórius Index-olvasó, már amióta az eszemet tudom. Majdhogynem éjjel-nappal olvassa. Talán ez az igazi motivációm: jó lenne, ha ott olvashatná, amit írok.
Itt a cikk végére eléggé belekeveredtem a múlt és jelen időbe.
Az Index most van? Nincs? Most nincs? Most nincs, de majd lesz? Vagy valami hozzá hasonló lesz?
Ezekre a kérdésekre nem tudok felelősségteljes választ adni sajnos. De közelítsük meg a szellemi érték felől a témát. Ne a hírportálra gondoljunk, mint jó pár bit-nyi adatra, meg pár kilométer HTML-kódra; a hatásra gondoljunk. A rendszerváltás utáni és az Orbán-kormány alatti média legfontosabb bástyája az Index. Jelenben, múltban, jövőben. Az volt, hiszen éveken át vezette a listákat, olvasottság alapján. Az még jelenleg is, hiszen rengeteg anyag érhető el az oldalon. És az lesz, mert ha valamit érdemes lesz megemlíteni a korszakból média terén, azt hiszem, nem kell sokat gondolkodnunk.
Pruzsinszki Bence
Comments