Az Ószövetségben van egy perzsa király, Bélsaccar, aki egyszer nagy lakomát rendezett. A lakoma során előhozatott olyan szent edényeket is, amiket korábban a jeruzsálemi templomból hoztak el. Esetünkben a szent azt jelenti, hogy Isten számára elkülönített. Ezekből az edényekből ettek és ittak tehát, és egyszer csak megjelent egy kéz, és írt valamit a falra. Szerintem ez elég abszurd és ijesztő helyzet: képzeljük el, hogy egy nagy eszem-iszom kellős közepén megjelenik egy kéz öt ujja, és írni kezdenek a falra. Nagyobb baj, hogy bárhogyan józanodik is a király, sehogy sem tudja elolvasni. Sebaj, hívatja a bölcseit, a mágusait: de nekik sem megy.
És ekkor eszébe jut valakinek, hogy van itt egy próféta, az Isten prófétája, akinek van ilyen képessége. Hívatják is, és Dániel próféta el is mondta:
„Az írás, amely oda van írva, így hangzik: mené mené tekél ú-parszín. A szavak magyarázata pedig ez: A mené azt jelenti, hogy számba vette Isten királyságodat, és véget vet annak. A tekél azt jelenti, hogy megmért téged mérlegen, és könnyűnek talált. A perész azt jelenti, hogy felosztotta királyságodat, és a médeknek meg a perzsáknak adta.” Akkor Bélsaccar parancsára Dánielt bíborba öltöztették, nyakára aranyláncot tettek, és kihirdették, hogy rang szerint ő a harmadik az országban. Még azon az éjszakán megölték Bélsaccart, a káldeusok királyát.
Dán 5,25-30
Tulajdonképpen mi történik ebben a történetben? Bélsaccar király, egy nagy birodalom nagy, istenített uralkodója rendez egy nagy lakomát. Ezer embert hívott meg, ami ma sem kevés, hát még akkor! Ezen a lakomán pontosan az történt, ami napjainkban is történik szinte minden pillanatban: értékvesztés. Ahogyan a testnevelő-teremben olvashattuk: az érték a mérték. Értékvesztés és mértékvesztés. Az evésből óriási, pazarló, tékozló lakoma lett. Az élvezetből élvhajhászás. Az ünnepi lakoma szép kapcsolatépítő-közösségi élménye helyett elszemélytelenedett tivornyázás. Manapság, amikor a technika, a szociológia és általában minden tudományterület, valamint a kultúra is annyira magas színvonalon van, mint soha eddig, egyáltalán nem mondhatjuk, hogy az emberek boldogabbak lennének. Mértéket vesztettünk: nem látjuk meg, hogy kevesebb is elég élményekből, ételből, újszerűségből. A király is lerészegedett, és ebben az állapotában azt találta mondani, hogy hozzák elő a szent edényeket. Magyarul elvette az Istentől azt, ami teljes egészében Őt illeti; a szent tárgyat nem tisztelte, miközben másnak meg értehetetlenül hódolt, például az élvezetnek. Isten azonban ezt az iránta nyíltan kimutatott tiszteletlenséget nem hagyja büntetlenül. Előre megmondta, mi az, amiben a maga számára vallásgyakorlatot, tiszteletadást kér, de Bélsaccar ezzel abszolút nem foglalkozott. Emiatt jelent meg az a kéz, amiért a királyt aztán rettegés fogta el. Amikor a 21. századi embert az Isten utoléri, az általában azért van, mert nem adja meg neki, ami jár. Az idejéből, amit kell, a társaságából, amit kell, és lehetne folytatni. Történetünkben, ahol szándékosan sértette meg az Isten szentségét Bélsaccar, bekövetkezik az a krízishelyzet, amit már senki nem tud megoldani. Isten belenyúlt a történelembe, a nélküle berendezkedő világ nyugalmába.
Ilyenkor a ma embere megijed, próbál ehhez nyúlni, ahhoz nyúlni, így-úgy kimászni a helyzetből, de végsősoron az Isten ítéletét senki sem kerülheti el. Ez egy fontos mondat, megismétlem: az Isten ítéletét senki sem kerülheti el. Bélsaccar nem alázta meg magát, így az ítélet szerint feloszlik királysága, vége lesz az életművének, majd az életének is. Ahhoz képest, hogy nemrég még vidulva torozott, mulatott, elég meredek váltás.
Dániel próféta viszont nem félt attól, hogy az emberek mit fognak szólni, ha ő a kőkemény igazságot, amit az Isten rábízott, elmondja. Bátran konfrontálódott a királlyal.
Bélsaccar ellenpélda lehet számunkra. Dániel próféta könyvében később olvashatunk arról, hogy amikor egy nép ehhez hasonlóan krízishelyzetbe kerül, mi jót tehet: bűnvallást mond. A bűnvallás kellemetlen dolog, főleg az elején, mert a számlánk általában nem sok jót mutat. De nem lehet megspórolni, figyelmen kívül hagyni. Most egy percben tegyünk mi is bűnvallást, gondoljuk végig például az elmúlt hetet, vagy akár félévet, hogy miben vétettünk az Isten törvénye, akarata ellen.
A történet tanulsága, hogy Isten akaratának szándékolt elvetése nem jár következmények nélkül. A legjobb, amit tehetünk, ha megtérünk eddigi életünkből, elfogadjuk Jézus kereszten tett áldozatát, és hagyjuk, hogy a Szentlélek átformáljon bennünket olyanná, ami az Istennek tetsző.
Hamar Dávid áhítata 2020. január 22-én hangzott el.
Hamar Dávid 12.A